"Az eddigi elmélet szerint a felhőkből kiváló vízcseppek a szomszédos cseppekkel egyesülnek és így alakul ki a méretük" - fejtette ki Emmanuel Villermaux, az Aix-Marseille Egyetem kutatója, a tanulmány egyik társszerzője. "Az egyesülési folyamat felelős az esőnek a felhőben való kialakulásáért, de kimutattuk, hogy nem ezzel magyarázható a talajba csapódó esőcsepp állapota" - tette hozzá.

Zuhanás közben a cseppek laposodni kezdenek, palacsintaformát öltenek, a végükön zsákszerű képződménnyel, majd számos, különböző nagyságú parányi cseppre esnek szét - tapasztalta Villermaux és Benjamin Bossa, a Franciaországi Egyetemi Intézet (IUF) munkatársa, egy arra alkalmas kamerával megörökítve a néhány ezredmásodpercig tartó atomizálódási folyamatot. A talajhoz érve a legkisebb cseppekből van a legtöbb, és a legnagyobbakból a legkevesebb.

A vízcseppek méretének különbözőségét már 1904-ben megfigyelték a tudósok, de a megfigyeléshez szükséges eszközök híján megmagyarázni nem tudták.

Néhány ezredmásodpercig tartó robbanás © sxc.hu

A víz, illetve általában a folyadékok elaprózódásának nagy technológiai jelentősége van. "Ha ismerjük a cseppek méretének eloszlását, ez fontos lehet például a földek műtrágyázásánál. A mostani szórófejeknél elég egy kis szél, és a műtrágya fele máris a szomszéd mezőn köt ki" - tette hozzá Villermaux.