Bár az iPhone 3GS-t – oldalunk egyik szerkesztője – korábban már tesztelte, ezúttal mástól egy újabb, kevésbé technikai szempontok alapján készült, hangsúlyozottan szubjektív találkozás élményeiről olvashatnak.

A csengőhanggal árulta el magát az Apple. Ekkor jöttem rá, hogy hálózati személyt akar faragni belőlem. A szóban forgó csengőhang teljesen legális: egy boltban vásárolt CD egyik számából vettem ki fél percet. A Nokia N95-ön szól is, az iPhone-ra mégsem tölthettem föl, hiába másoltam a számítógépre. Az iTunes – amely, mint köztudott, nemcsak zenebolt, hanem az a szoftver, amely nélkül az iPhone alig hajlandó kommunikálni a számítógéppel – hosszas próbálkozás után azt közölte velem, hogy iPhone csengőhangot kizárólag az iTunes boltból vásárolt zenéből kreálhatok. Szóval csengőhang csak a hálózatról.

Nézzük a kezelési könyvet. Persze az is csak a hálózatról tölthető le. Sőt nem is menthető az iPhone-ra (a számítógépre persze igen), így ha út közben lenne szükség rá, mindig újra le kellene tölteni. Az útmutatóból kiolvasható egyetlen pótmegoldás, hogy csengőhang a GarageBand szoftver segítségével is gyártható. Némi buherálással ez sikerült is (amiből az olvasó láthatja, hogy itt egy MacBook is szerepel, vagyis nem vagyok az Apple ellensége), sőt pár óra elteltével a csengőhang nem csak úgy volt az iTunesben a MacBookon, hanem csengőhangként is. Ott is maradt. Az iPhone-ra sehogy se ment föl. Belenéztem internetes fórumokba, úgy tűnt, hogy a problémával mások is találkoztak, az igazi megoldást nemigen lelték. Egy tesztnek is megvannak a maga határai, a csengőhangról lemondtam.
Föltűnt persze, hogy nemcsak a kezelési könyv nem menthető, hanem más sem, kivéve a zenéket, fotókat és videókat. Pedig az iPhone gusztusosan megjeleníti a Word vagy a PDF file-okat is. De csak ha a böngészőből töltjük le (annyiszor a hálózatról, ahányszor szükségünk van rá), vagy ha e-mail mellékleteként nyitjuk meg. Persze az e-mailt is hálózaton kell küldeni az íróasztal túlsó sarkába. (Jó, ahol íróasztal van, ott általában WiFi is van, mondjuk.) Pedig újabban rászoktam, hogy a Nokiára is ráteszem a helyfoglalások, elektronikus repülőjegyek, meghívók másolatát. Kábelen vagy bluetooth-on, ingyér. (Egy iTunes nélküli PC felől nézve az iPhone viszont puszta fényképezőgép, semmi más.) Egyébként úgy vettem észre, weboldalak sem menthetőek az iPhone amúgy tágas (16 gigás, zene- és videotárolónak tervezett) memóriájába.

Gondolom, a kommentek már íródnak, ezért sietek közölni: sejtem, hogy mindenre van megoldás, lehet letölteni ügyes alkalmazásokat az iPhone-okra kitalált applikációk boltjából, lehet buherálni ezt-azt. De én őszülő szakállú, kényelmes újságíró vagyok, és azt mondom, hogy egy prémium termék (ha nem tesztelésre kaptam volna, akkor prémium áron) akkor is működjön, ha nem töltök pár órát internetes fórumok és tanácsadók böngészésével. Meg legyen benne minden, amire szükségem van!
Azt csak később vettem észre, hogy névjegyet se lehet küldeni csak úgy, SMS-ben, csak e-mailben vagy MMS-ben. Persze, tudom, az Apple és a mobilszolgáltatók „risztelnek”, erre van kitalálva az egész üzleti konstrukció. Aminek legszebb illusztrációja az egyébként kiváló navigáció. Az iPhone állandóan letölti magának a térképet, még akkor is, ha sokadszor járunk ugyanazon a helyen.
Márpedig útközben azért nemigen számíthatunk a WiFi-re. (A Nokiába a számítógépen keresztül internetről elég egyszer letölteni a térképeket a telefon memóriájába, és onnantól offline is használható, ha működik a GPS. Igaz, az enyém csak eleinte volt jó, aztán sajnos elromlott. Semmi sem tökéletes.) Jópofa viszont az iránytű, amely betájolja a térképet. Ezt főképp akkor tudnám értékelni, ha – megesett többször is – idegen helyen a földalattiból jönnék fel, és nem tudnám, melyik utca merre vezet.   
Van persze letölthető térkép is az AppStore-ben, de az már az ismert cégek fizetős navigációs rendszere, olyan áron, hogy akkor már megfontolandó megvenni magát a navigációs készüléket tokkal-vonóval.
A sokat emlegetett WiFi egyébként praktikus, mert magától előjön, ha talál ismerős hálózatot, nem nekem kell gombnyomásokkal kiválasztanom a hozzáférési pontokat. (Igaz, ennek az éremnek a másik oldala, hogy ha elvesztené a WiFit, figyelmeztetés nélkül vált át a mobilhálózatra.)  
És ha már a pozitívumoknál tartok: díjaztam, hogy az iPhone olajozottan együttműködik a Microsoft Exchange-dzsel (és más drótpostákkal is)
Rejtély maradt ezek után, hogy rossz címre hivatkozva miért nem akart elküldeni egy mailt, amelyet létező címről érkezett mailra válaszként küldtem volna.
Én mondjuk azt is jó néven vettem volna, hogy az autós kihangosítóval használva az iPhone-ban legyen automatikus hívásfogadás és legyen hangtárcsázás. Nem volt, de lehet, hogy utóbbi a kihangosító önfejűsége. Előbbi nincs is az iPhone-ban. Hangtárcsázás lenne ugyan, de nálam jóval gyengébben vizsgázott, mint a Nokiáé. Feltételezem, hogy azért, mert a magyarításba a finnek több energiát fektettek, mint az amerikaiak. Apropó, magyarítás: az új iPhone-ban sincs magyar menü (mutatóba felsorolok néhány fontosabb nyelvet a benne lévő 30-ból: holland, brazil portugál és portugáliai portugál, dán, lengyel, ukrán, horvát), de legalább a virtuális billentyűzet magyar (vagyis QWERTZ, nem pedig QWERTY).
Ez nekem régi gondom, mert szívesen írnék akkor is, amikor nincs nálam számítógép. Most tehát az iPhone-nal elég jól lehetne magyar szöveget írni, mert a virtuális billentyűzet előbb-utóbb jól megszokható.
Szintén megszokás kérdése, hogy még a saját jogukon létező, egyébként is ingyenes alkalmazások (például a Skype) is kizárólag az App Store-on keresztül tölthetőek le.
Nem praktikus viszont, hogy a Skype meg a többi program nem marad ébren a háttérben, hanem kikapcsol, ha más alkalmazást nyitunk meg.
Amilyen háklis vagyok, örömmel díjaztam, hogy a szép nagy érintőképernyőre zsírtaszító bevonat került, így a korábbi verzióhoz képest könnyebben letörölhetőek az ujjlenyomatok. A zongorafekete hátulján már inkább látszanak. Tessék kijelzővel fölfelé letenni az asztalra.
Szubjektív tesztem végeredménye: aki sokat hallgat zenét, sokat néz videót (beleértve a YouTube-ot), vagyis nélkülözhetetlen neki egy iPod-szerű kütyü, de nem szeretne külön mobilt hurcolni magával, annak kiváló választás az iPhone, ráadásul nagyon kényelmesen lehet vele internetezni.
Akinek fontosabbak az olyan praktikus segédeszközök, mint a kezdő képernyőre kitehető naptár, az autós használat, a szövegek tárolása, a sablonok beszúrása az SMS-be, fájlok rendezése és tárolása, egy jó fényképezőgép vakuval, több alkalmazás egyidejű futtatása, annak érdemes megfontolnia, hogy más okostelefont válasszon.