A space.com értesülései szerint a Lockheed Martin Space Systems által elemzett terv lényege, hogy két Orion űrhajót összekapcsolva óriási, 50 tonnás, mélyűri közlekedésre is alkalmas járművet hozzanak létre, amellyel – egy esetleges holdraszállás helyett – egy aszteroidát hódítanának meg.

Az űrben száguldó égitestek közelebbi vizsgálatát egy amerikai elnöki bizottság költséghatékonyabb alternatívának tartja a holdraszálláshoz képest. A teljes értékelés eredményeit a bizottságot vezető Norm Augustine tárja majd Barack Obama amerikai elnök elé.

A két Orion űrhajóból álló konfigurációt négy nagy napelem-panel látná el energiával, emellett két szervizmodulból és két parancsnoki kabinból állna. Az egyenként 25-tonnás Orion kapszulák válják majd a nyugdíjba vonuló űrsiklókat. A jelenlegi tervek szerint az új űrhajók 2015-ben állhatnak szolgálatba.

A két modulból álló rendszer akár több hónapos küldetést is lehetővé tehet © Lockheed Martin

Az előző amerikai elnök, George W. Bush megbízta a NASA-t, hogy 2020-ig ismét juttassanak embert a holdra. Elsőként ehhez volt szükség az új Orion űrhajó kifejlesztésére az űrsikló-flotta nyugdíjazása miatt. A NASA évek óta az új holdraszállás mellett foglalt állást, azonban a különböző elemzések és helyzetértékelések azt mutatták, hogy egy ilyen kaliberű küldetés pénzügyileg nem feltétlenül kivitelezhető. Ez többek között az Orion-kapszulákat hordozó Ares rakéták költségvetési hiányosságainak köszönhető. Ekkor merült fel az aszteroida-missziók ötlete, amelyeket sokkal költséghatékonyabban véghez lehetne vinni.

Augustine és a bizottság további tagjai, köztük például Sally Ride egykori űrhajós, a nyilvánosság előtt nyilatkozva úgy fogalmaztak, hogy a NASA jelenlegi tervei, melyek magukban foglalják az űrsiklók leszerelését, a nemzetközi űrállomás befejezését és a Hold 2020-ig történő újabb meghódítását „távolról sem kivitelezhetőek” az űrügynökség jelenlegi anyagi helyzetét tekintve.

Az aszteroidák közelebbi vizsgálatával jobban megismerhetnénk azok – ezen keresztül a világegyetem – természetét, valamint egy esetleges, a Földet is veszélyeztető égitest eltérítésére is hatékonyabban fel tudnánk készülni. Az efféle küldetések egyik nagy előnye – az aszteroidák minimális tömegvonzása miatt – hogy az űrhajósok akár többször is leszállhatnának annak felszínére, majd visszatérhetnének a parancsnoki modulba, egy költséges és energiaigényes leszállóegység nélkül.

Az Orion-modulokkal emellett például a Föld felett állandó pályán mozgó, úgynevezett geostacionárius műholdak és űrtávcsövek szervizelése is lehetővé válna. Az új generációs űrhajók létfenntartó rendszerei akár több hetes „mélyűri” küldetéseket is lehetővé tesznek.