A kísérletet végző Antonio Rangel és csapata az úgynevezett freerider problémával foglalkozott, azzal a jelenséggel, amikor az emberek hazudnak arról, hogy mennyire fontosak számukra a közjó értékes elemei az egészségügyi szolgáltatásoktól kezdve egészen a közparkokig. A közgazdászok eddig úgy hitték, ez megoldhatatlan problémát jelent, Rangel viszont azt mondja: az fMRI fényt deríthet minderre.

A kísérletben részt vevő önkéntesek egyes csoportjainak "vásárolniuk kellett" a kutatóktól egy bizonyos összegért egy terméket, ami mindenkinek ugyanannyiba került, de mindenkinek teljesen más haszna volt belőle - majd az egyes embereket megkérték, hogy értékeljék a terméket, e döntési fázisban azonban agyukat fMRI-vel nézték meg. Ha volt egyezés döntésük és az fMRI által észlelt érték között, sokkal kevesebbet kellett adózniuk a termék után, mint ha eltérés volt, ezért mindenkinek érdekében állt az, hogy felfedjék igazi értékítéletüket.

Ha a kísérlet résztvevői igazat mondtak, az adóteher sosem múlta felül a hasznot, állította Ian Krajbich, a tanulmány egyik szerzője. A megfigyelések szerint minél együttműködőbbek az egyes  önkéntesek, annál pontosabb az fMRI által értékelhető jel is, és annál kisebb az esélye, hogy egy pontatlan mérés miatt nagyobb adót kelljen fizetniük a résztvevőknek. Rangel szerint a kísérlet megoldást jelent a freerider problémára, ugyanis mindenkinek a legnagyobb érdekében áll igazat mondani a gondolatolvasás miatt: miután elmondták a résztvevőknek a kísérlet pontos szabályait és hogy mi történik, ha hazudnak, az esetek 98 százalékában igazat mondtak.

Krajbich szerint mindez nem hazugság-, hanem értékvizsgálatnak számít, Rangel pedig azt állítja: mindenkinek szociális előnye származik egy ilyen jellegű kutatásból, ugyanis ezzel senkit sem bántunk, az embereket pedig könnyen rávehetjük arra, hogy árulják el az igazságot.