Elektronsugarak és vákuum: bármit gyárthatunk belőlük

Az EBF3 gyártási folyamat során vákuumkamrában hevítenek fel és formálnak meg elektronsugárral folyamatosan adagolt nyersanyagot, mindehhez pedig a hagyományos gyártási folyamatokhoz képest töredéknyi elektromosság és nyersanyag szükséges csupán. A gyártáshoz szükséges egyfelől egy részletes, rétegekre lebontott háromdimenziós terv a készítendő tárgyról, valamint egy olyan "elektronsugarakkal kompatibilis" nyersanyag, ami felforrósítható, rövid ideig meg is olvasztható és alakítható, ilyen például az alumínium.

© NASA

Karen Taminger, a program technológiai vezetője szerint beadagoljuk a rendszerbe a gyártandó alkatrész rajzát, megnyomunk egy gombot és kijön a kész alkatrész, mindez pedig sokakat joggal emlékeztethet a Star Trek sorozat replikátoraira. Az EBF3-gyártóból nem csupán földi, hanem egy kisebb, légi változat is készült, amit a NASA már a súlytalanság állapotában is sikeresen próbált ki - a következő próbát már az ISS nemzetközi űrállomás fedélzetén végzik. A jövő holdbázisain nagy hasznát vehetnék egy ilyen technológiának, az oda telepített űrhajósok ugyanis a Hold talajából vagy a korábban az égitestbe ütköztetett szondák maradványaiból is kinyerhetik az alkatrészek gyártásához szükséges alapanyagokat.

Nagy hasznát veheti mindennek a repülőgyártás, hiszen míg egy utasszállító fő szerkezeti vagy borítóelemeit kilogrammonként kétezer dollár körüli áron lehet előállítani, addig az elektronsugarakkal mindez sokkal olcsóbb. A NASA példája szerint míg egy 150 kilogramm tömegű titánium elemet egy körülbelül 3000 kilogrammos anyagtömbből alakítanak ki, a fel nem használt elemeket pedig újrafeldolgozzák, az EBF3 módszerével elég 175 kilogrammnyi nyersanyag, a folyamat így az eddigiekhez képes sokkal energia- és nyersanyagtakarékosabb. A NASA reményei szerint az így gyártott alkatrészek élettartama is hosszabb lesz, valamint az eddiginél jóval komplexebb szerkezetbelsőket is gyárthatunk, amikre korábban nem nyilt lehetőség.