A SuperCollider nevű ingyenes szoftverrel „lefordítják” a zenéket, így azok bekódolt változata elfér 140 karakteren (ennyi a Twitter limit). Ezt a 140 karaktert azután szépen tweetelik, és máris terjeszthető a „Twitter-album”. Az egész őrületet Dan Stowell, a londoni Queen Mary’s Centre for Digital Music hallgatója agyalta ki. Először csak hangeffektusokat kódoltak ilyen módon (az is érdekes kísérlet, hiszen a Collider kódot változtatva változik a majdani hang is), később azonban a többi diák már ilyen Twitter-albumokat kezdett el post-olni.

Sokan máris a zenecserélgetés jövőjét vizionálják – bár a SuperCollider kezelése egyelőre még bonyolult, és nem is hibamentes, ám valószínűleg előbb-utóbb lesz olyan verzió is, amely egy klikkelésre „visszaalakítja” nekünk a kódból a zenét, sőt streamelni is fogja. A csavar ott van a dologban, hogy az interneten innentől nem cserél gazdát a zene, a felhasználók ugyanis sima szövegfájlokat, karaktereket cserélgetnek, ami viszont már nem illegális (és ellenőrizhetetlen is). Hiszen nem csak Twitterben, de akár e-mailben, sőt csevegőben (vagy akár SMS-ben) is elfér egy-egy zeneszám „kódja”.

Persze ez még jóval odébb van – a Twitter zenék és albumok pillanatnyilag inkább az őskori C64-es muzsikákra emlékeztetnek, hiszen az eljárás a hanggeneráláson alapul (és nem annak tömörítésén, mint pl. az MP3). Az is elképzelhető tehát, hogy a lelkes „jövőlátóknak” ezúttal nem lesz igazuk. Érdekesnek azonban mindenképpen érdekes.