A mediterrán éghajlatot kedvelő, ragyogó sárga virágú Acacia dealbata a botanikus kertben nyáron szabad ég alatt, télen - fagyérzékenysége miatt - fóliasátorban él. Az év első két hónapjában kis sárga bolyhokból álló, kellemes, finom illatot árasztó bugáikkal kápráztatják el a kert látogatóit. Természetes élőhelyén a mimózafa akár harminc méteresre is megnő, Szegeden azonban jóval alacsonyabb, s fiatal korában a törzsét is megdöntötték kissé, hogy beférjen a fóliasátorba.

A fajokban rendkívül gazdag akácia nemzetség első példányait a XVII. században Farnese bíboros hozta Amerikából Európába, ahol a fagymentes Földközi-tenger környékén gyorsan elterjedtek. A akáciafélék igazi haszonnövények: némelyik fajt fája, más fajokat a kéregből nyerhető cserzőanyag miatt termesztenek, a fák vagy cserjék virágát pedig az illatszeripar használja előszeretettel, de az utóbbi időben sok helyütt díszítőnövényként is elterjedt.

© MTI

A mimózafa mindenféle kezelés, hajtatás nélkül kezd el virágozni január elején, ezért kedvelt a kertészek körében is. Nizzában, Dubrovnikban és Kotorban ilyenkor virágkarneválokat és bálokat tartanak az év első virágainak tiszteletére, hogy megköszönjék azt a jelképes napsütést, amelyet a különös szépségű, sárga virágok hoznak a szürke, téli időjárásba. Az arborétumban található mimózafa rokona a különösen érzékeny, érintésre leveleit összehúzó mimózának, a lila virágú növény azonban nem fa, hanem félcserje - mondta Németh Anikó.