Huszonöt főemlősfaj eltűnhet a Földről, ha nem hoznak sürgősen hatékony intézkedéseket a védelmükre - figyelmeztetett a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a biológiai sokféleség védelmével foglalkozó több más szervezet.

A kihalás szélére került állatok közül a legnagyobb veszély a fehérfejű langurt, a szürkebóbitás gibbont és a fürgemakit fenyegeti.

A Földön élő 634 főemlősfajnak csaknem fele (48 százaléka) felkerült már az IUCN veszélyeztetett fajokat nyilvántartó vörös listájára, ami gyors növekedési arányt jelent ahhoz képest, hogy 2007-ben még csak a főemlősök egyharmada volt veszélyben,
A leginkább veszélyeztetett fajok közül öt Madagaszkáron, hat az afrikai földrészen, tizenegy Ázsiában és három Latin-Amerikában él a legfrissebb jelentés szerint, amelyet 85 szakember állított össze a világ minden tájáról.

A legnagyobb veszélynek a fehérfejű langur (Trachypithecus p.poliocephalus) van kitéve, amelyből mindössze 60-70 példány maradt fenn Vietnam északkeleti részén. Ugyanebben a térségben a szürkebóbitás gibbon (Nomascus nasutus) állománya körülbelül 110 példányra zsugorodott. Madagaszkáron nem egészen száz fürgemaki (Lepilemur septentrionalis) maradt - részletezi a jelentés.

A legnagyobb veszélyben mégsem azok a főemlősök vannak, amelyek állománya leginkább megfogyatkozott, hanem azok, amelyek élőhelyét elpusztították és, amelyekre továbbra is vadásznak.

"Ténylegesen a legritkább főemlősfaj a hajnani gibbon (Kínában), de a pekingi kormány időközben nagyon szigorú állatvédelmi intézkedéseket hozott. Ez a főemlős ezért nem is szerepel a mostani listán, mert ennél sokkal többet már nem tehetünk" - mondta Simon Stuart, a fajok túlélési esélyeit vizsgáló IUCN-bizottság elnöke.
Az állatvilágban "a gerincesek csoportjában a főemlősök a leginkább veszélyeztetettek" - hangsúlyozta Russell Mittermeier, az IUCN főemlősökkel foglalkozó szakcsoportjának elnöke. A kutatók abban reménykednek, hogy a "top 25" listával sikerül megszerezni a közvélemény és a kormányok támogatását a sürgős állatvédelmi intézkedésekhez, különösen az ENSZ biodiverzitási konvencióját felülvizsgáló következő tanácskozás előtt, amelyet októberben Japánban tartanak.

"Ha egy faj nagyon kis területre szorul vissza, akkor a társadalomnak már nem kerül sok pénzébe, hogy megvédje" - hangoztatta Stuart. "Egy dolog azonban megvédeni egy fajt a kihalástól, ahogyan a kínaiak tették, és más dolog, ha már visszatelepítésről beszélünk" - húzta alá a szakember. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a mozgósítható eszközök karnyújtásnyira vannak, de mostanáig elszalasztottuk a cselekvést.