A Mertz-gleccser 160 kilométeres, tengerbe nyúló nyelvén már az ütközés előtt is mély repedések voltak. A 97 kilométer hosszú, B-9B elnevezésű jégtábla január elején közelítette meg a nyelvet, február 7-én találkoztak, majd február 20-án bekövetkezett a törés.
Az újonnan keletkezett, egyelőre elnevezésre váró jégtömb 78 kilométer hosszú és 2500 négyzetkilométer területű. A hatalmas tömbben tárolt víz az emberiség éves vízfogyasztásának mintegy egyötöde - mondta Neal Young, az ausztrál környezetvédelmi minisztérium Antarktisz-részlegének (AAD) gleccserkutatója.

A 860, illetve 700 milliárd tonnát nyomó két jégtábla most egymás közelében úszik, hozzávetőleg 100-150 kilométerre az antarktiszi partoktól. Kutatók valószínűtlennek tartják, hogy a rendkívül lassan mozgó táblák Ausztrália közelébe sodródjanak.

Az ütközést előidéző B-9B annak az 1987-ben letört, eredetileg mintegy 5 ezer négyzetkilométer méretű jégtáblának a maradványa, amely az egyik legnagyobb jégtömb volt, amelyet valaha megfigyeltek.

Rob Massom, az AAD kutatója szerint a jéghegy letörése nem hozható közvetlen összefüggésbe az éghajlatváltozással. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a jégtömb leválása hatással lehet a globális óceáni áramlásokra, hiszen az ütközés helyén sűrű, sós víz képződése zajlik, ami az áramlások egyik fő mozgatója.

A Mertz-gleccserből most letört darab az utóbbi évek egyik legnagyobb újonnan keletkező jégtáblája. 2002-ben egy mintegy 200 kilométeres jégtábla tört le a Ross-selfjégről, öt évvel később pedig egy Szingapúr-méretű tábla a nyugat-antarktiszi Pine-szigeti gleccserről.