A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
Az új vizsgálati módszer alátámasztotta a korábbi számításokat, miszerint a Világegyetem belül 13,75 milliárd éves. (A hibahatár 170 millió év). Ugyancsak sikerült alátámasztani az úgynevezett sötét energia erejét, amely a Világegyetem gyorsuló tágulásáért tehető felelőssé - olvasható a Space csillagászati hírportálon.
Az égboltot vizsgálva az asztronómusoknak nehéz különbséget tenni a nagyon fényes, ám távoli galaxisok, valamint haloványabb, de a Földhöz közelebb lévő csillagok, galaxisok között. A nehézség leküzdésére amerikai kutatók az úgynevezett galaktikus lencsézés módszerét választották, hogy meghatározzák azt a távolságot, amelyet a fénynek meg kell tennie a fényes, aktív galaxisoktól, hogy elérje bolygónkat. A metódus lényege, hogyha két galaxis véletlenül pontosan azonos látóirányba esik az égbolton, a közelebbi csillagváros gravitációs tere ív alakú foltokká torzítja a távolabbi képét, vagy szerencsés esetben akár egy komplett gyűrűvé, melynek neve Einstein-gyűrű. Az így lencsézett, távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nőhet, megkönnyítve ezzel a jelenség vizsgálatát.
Az így nyert adatokat összehasonlították a Hubble űrtávcső által szolgáltatott információval. A kutatók a módszer segítségével az univerzum kiterjedésére, valamint a tágulás némely részletére is következtethetnek.
A Világegyetem kiterjedésére az asztrofizikusok az úgynevezett Hubble-állandó segítségével következtetnek, amely azt a sebességet fejezi ki, amellyel a galaxisok távolodnak egymástól.
"Régóta ismert, hogy a gravitációs lencsézés lehetővé teszi a Hubble-állandó fizikai meghatározását" - hangsúlyozta Phill Marshall, a Stanford Egyetem mellett működő Kavli Asztrofizikai és Kozmológiai Intézet kutatója.
Az új módszer a Hubble-állandó ugyanolyan precíz meghatározását teszi lehetővé, mint a régóta használatos eljárások, így a kozmikus távolságok megállapítására szolgáló "szabvány gyertyák", a szupernóvák, valamint a kozmikus mikrohullámú sugárzás, amelyet az ősrobbanás maradványának tartanak.
Jelenleg Hubble-állandó legszélesebb körben elfogadott értéke 72 kilométer/szekundum/megaparszek, amelyet a Hubble Űrtávcső segítségével határoztak meg. A kutatások eredményei a The Astrophysical Journal márciusi számában látnak napvilágot.
