A Typothorax maradványait Edward Drinken Cope paleontológus fedezte fel még 1875-ben Új-Mexikó sivatagos vidékein, ám mindmáig rejtély volt, hogyan is nézett ki az állat, ugyanis csupán a páncélja egyes darabkái, néhány végtagcsontja, valamint a farokrész töredékei kerültek elő - olvasható a ScienceDaily című tudományos hírportálon. A Typothorax az Aetosauria ("sasgyíkok"), a késő triász időszak idején élt crurotarsida archosaurusok ("keresztbokájú uralkodógyíkok") egyik kládjához tartozott, s a korai dinoszauruszok kortársa volt. Az aetoszauruszok a késő triász időszakban, 230 és 200 millió évvel ezelőtti periódusban éltek, maradványaikat Skócia, Németország, Görögország, Argentína és Madagaszkár területén, valamint az Egyesült Államok délnyugati és keleti részén is megtalálták.

Society of Vertebrate Paleontology

A páncélozott növényevők koponyája a testükhöz mérten aránylag kicsi, elöl lapos és tompa volt

Fejformájuk alapján megállapítható, hogy az aetoszauruszok közeli rokonságban álltak a crocodylomorpha csoporttal, amelybe a krokodilok és kihalt rokonaik tartoztak. Testhosszuk elérte az 5 métert. Testüket csontlemezek alkotta súlyos páncélzat borította, a lemezek mintázata fajonként különbözött. Némely faj képviselőinek nyakát masszív tüskék borították, az éhes ragadozók harapásától védve a hüllőket.

A Typothorax coccinarium, mint most a két csontváznak köszönhetően kiderült, lényegesen kisebb volt, hossza alig érte el a 2,5 métert, testsúlya pedig 100 kilogramm körüli lehetett. Ahogy a "sasgyíkokra" általában jellemző, testét csontlemezek alkotta zárt páncél borította. Csontlemezek védték a végtagjait is.

Andy Heckert, az Appalachian State University geológusprofesszora, a Journal of Vertebrate Paleontology-ban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a Typothorax coccinarium leginkább a krokodil, a tehén és a tatu keverékeként írható le. "Immár azt is tudjuk, hogy a csonttüskék, amelyekről úgy gondoltuk, hogy a páncél két oldalán helyezkednek el, a valóságban a kloákát védték" - magyarázta Andy Heckert.

A növényevő négy lábon közlekedett, a mellső lábak jóval kisebbek voltak mint a hátsók, s mintha "terpeszállásban" helyezkedtek volna el. A hátsó végtagok jóval nagyobbak, és egyenesek voltak. A geológusprofesszor szerint a legérdekesebb azonban, hogy a Typothorax coccinarium törzsének elülső része sokkal filigránabb volt, mint az "alfele". Ha nem komplett csontvázakról lenne szó, azt hihetnénk, hogy az elülső rész egy serdülő egyedtől származik" - jegyezte meg Andy Heckert.

A két csodálatosan ép állapotban fennmaradt csontváznak köszönhetően a tudósok megismerhették a Typothorax életmódját

Növényevők voltak, erről tanúskodnak levélalakú fogaik. S ha a talaj felszínén nem jutottak elég élelemhez, vélhetően képesek voltak akár ásni is, lédús gyökerek után kutatva.

Az ép csontvázaknak köszönhetően a kutatók megismerhették, hogyan mozogtak ezek az őshüllők. Igen ritka, amikor teljes egészében fennmaradnak a talpat és ujjakat alkotó csontok, így nehéz az őslényeket és az őskori lábnyomokat összefüggésbe hozni egymással. A Typothorax coccinarium esetében azonban kiderült, hogy talplenyomatai hasonlatosak a Brachychirotherium néven a világ számos pontján regisztrált nyomokkal. "Majdnem teljes az egyezés az Aetosauria egyedeinek lábnyomával" - hangsúlyozta a vizsgálatokban résztvevő Spencer Lucas, a csontvázakat kiállító Új-Mexikói Természettudományi Múzeum kurátora.