Mint Neil Gehrers, a NASA Goddard űrközpontjának vezető kutatója rámutatott, a GRB 100621A katalógusjelű gammakitörés a legfényesebb, amelyet a Swift űrteleszkóp küldetésének megkezdése, 2005 óta észlelt. "A röntgensugárzás intenzitása váratlan és példa nélküli" - emelte ki a hivatal közleményében.

A gammakitörés és az azt követő röntgensugárzás egy 5 milliárd fényévnyire lévő csillagtól származik. Ennek fénye most ért el bolygónkhoz, azaz a csillag körülbelül 5 milliárd évvel ezelőtt semmisült meg.

A gammafelvillanás 140-szer volt fényesebb, mint az égbolton lévő legfényesebb permanens röntgensugárforrás, amely egy közeli neutroncsillagtól származik.

A GRB 100621A katalógusjelű gammakitörés még június 21-én vakította el az űrtávcsövet, az eseményt Phil Evans brit csillagász, a Leicesteri Egyetem kutatója fedezte fel, amikor a Swift által készített felvételeket elemezte. Evans magyarázata szerint a villanás oly fényes volt, hogy megbénította az adatelemző szoftvert. A műhold detektorát ugyanis oly sok foton találta el másodpercenként, hogy a berendezés nem volt képes ezek számbavételére.

A gammakitörések a legfényesebb jelenségek az Univerzumban az Ősrobbanás óta. Ezek látszólag véletlenszerű helyekről érkező gammafelvillanások, amelyek néhány milliszekundumtól néhány percig tartanak, és gyakran követi őket utófénylés nagyobb hullámhosszokon (röntgen, ultraibolya, látható fény, infravörös és rádióhullám).

A Swift amerikai csillagászati műhold 2004. november 20-án startolt. Ez az első több hullámhosszon működő obszervatórium, amelyet gammakitörések vizsgálatára indítottak. Három műszere együtt figyeli a gammakitöréseket és az utófénylést gamma-, röntgen-, ultraibolya- és optikai sávban. A műhold fekete lyukak után is kutat.