Mint az archeológusok rámutatnak, a sírok megtalálása igen jelentős felfedezés lenne, hiszen a csaknem egy évszázadnyi feltárások során sem sikerült semmit megtudni Teotihuacan társadalmi szerkezetéről. Nem került elő egyetlen valamikori uralkodó "portréja", ahogy végső nyughelyüket sem sikerült meglelni. Ebből a szempontból Teotihuacan különbözik a több prehispán kultúrától, amelyek istenként tisztelték uralkodóikat.

A régészek akkor kezdtek el gyanakodni, hogy titkos alagút húzódhat a Tollaskígyó temploma alatt, amikor 2003-ban egy felhőszakadás következtében megsüllyedt a talaj Quetzalcoatl talapzatánál. Az ásatások tavaly kezdődtek, és nyolchavi munka után a régészek júliusban 12 méter mélységben elérték az alagút tetejét. Egy apró kamerát engedtek le, és így megpillanthatták a sziklába vájt 37 méter hosszú, 4 méter széles folyosót, amelyet fal zár el.

A területet geofizikai módszerekkel "szkennelve" a régészek azt is kiderítették, hogy a falon túl is folytatódó folyosó egy nagy, négyszögletes, 10-szer 10 méteres terembe "torkollik", amely majdnem pontosan a templom alatt helyezkedik el. A folyosó mindkét oldalán egy-egy kisebb terem helyezkedik el.

"Minden jel arra mutat, hogy egy uralkodó sírkamrájáról van szó" - emelte ki Sergio Gomez régész. Ismertetése szerint erről tanúskodnak a gazdag áldozati ajándékok: közel ötvenezer tárgyat halmoztak fel a folyosón, mielőtt lezárták volna. Jade-, kő- és kerámiatárgyak sorakoznak, köztük soha korábban nem látott alakú serlegek.

"Az itt dolgozó régészek mindegyike Teotihuacan uralkodóinak sírkamráját szerette volna megtalálni. Nagy a valószínűsége, hogy százévnyi ásatás után itt, a központi teremben végre megtaláljuk azok végső nyughelyét, akik egykoron Teotihuacan sorsát igazgatták" - tette hozzá Gomez.

Luis Barba, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem antropológiai kutatóintézetének munkatársa szerint mivel sehol sem találták Teotihuacan egykori uralkodóit ábrázoló freskókat, szobrokat, nem kizárt, hogy a hatalmat megosztották, a vezetők váltakozó rendszerben irányították a város négy kerületét.

Gomez szerint még további két hónap szükséges, míg a régészek beléphetnek az alagútba. Teotihuacan (a "hely, ahol az emberek istenekké válnak") Mexikóvárostól 40 kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségben 1300 körül megérkező aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot.

A város Kr.e. 100 és Kr.u. 750 között élte virágkorát; egykor százezer lakosa volt. Alaprajza négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a "Holtak útja" köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 75 méter magas, alapja 222-szer 225 méter, a Hold-piramis valamivel kisebb; mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) romos állapotban lévő templomával.

Teotihuacan nagy részét körülbelül 2000 épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben 60-100, valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett.

A város lakosainak negyede kézműves volt, közülük a legtöbben kőmegmunkálással és fazekassággal foglalkoztak. A maga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja - a helyi iparcikkekért cserébe főként nyersanyagok, kakaó, jade, vanília érkezett.