Száz éve született Teréz anya

Eredeti neve, Anjezë egyébként az Ágnes változata, maga is Tisztát jelent - írja róla a német Zeit magazin online kiadása. A Wikipedia magyar oldala szerint Teréz anya aromun, illetve albán családból származott. Az aromun a román nyelv ősi változatát beszélő, Macedóniában és a Balkán déli részén elterjedt népcsoport. (Hogy a családban milyen nyelven beszéltek egyébként, nem derül ki a forrásokból, annyit tudni, hogy a mai Koszovó területéről. Prizrenből származik a Bojaxhiu/Boiagi família.) Teréz anya eredeti nevének is számos változata van: Agnes Gonxha Bojaxhiu, illetve Agnesa/Antigona Gongea Boiagi - aromun nyelven. A név egyébként bimbót jelent - a német Wikipedia szerint.

Teréz anyát egyébként a Vatikán honlapja nagyjából így idézi: "Vér szerint albán vagyok, állampolgárságom indiai." A hite katolikus, hivatása szerint a világhoz kötődik, de a szíve Jézus Szívéhez tartozik. Kiskorában Anjezë-nek már az anyukája is misszionáriusokról olvas fel történeteket, és 12 éves korában ezek után a lány el is határozza, a vallásnak szenteli az életét. 18 éves korában elhagyja családját, és belép a loretói nővérek rendjébe, vagyis az angolkisasszonyokhoz. Tehát egy olyan női rendhez csatlakozik, amelyet a jezsuiták mintájára alapítottak.

1929-ban Indiába megy, és noviciátusát Darjeelingben tölti, a Himalája lábánál. (E városban halt meg csaknem 90 évvel Körösi Csoma Sándor, a híres magyar Kelet-kutató.) 1931-ben leteszi fogadalmat, és felveszi a Teréz nevet a rendben, Lisieux-i Szent Teréz nyomán - ő a misszionáriusok védőszentje - írja a Die Zeit. 1937-től élethossziglani rendtaggá lép elő Teréz nővér, és egyben a St. Mary’s High School tanítónője lesz Kalkuttában. (Calcutta angolosan, illetve ma már hivatalosan Kolkatának hívják Nyugat-Bengália székhelyét.) Egy súlyos éhínség nyomán a muzulmánok és a hinduk között 1946 augusztusában zavargások törnek ki. A város káoszba fullad, és ekkoriban, pontosabban pár nap  múlva, szeptember 10-én, a Darjeeling felé vezető úton Teréz anyát utoléri "Isten parancsa", és elhatározza: elhagyja a rendet, és életét a szegényeknek rendeli. Teréz ekkor felveszi az indiai állampolgárságot, beleveti magát Kalkutta szegénynegyedeibe. Kezdetben nincs pénze, de hamarosan adományokat gyűjt, és segítőket toboroz maga köré. A Vatikán engedélyével saját közösséget alapít 1950-ben, akkor még mindössze 13 emberrel. Feladata, hivatása - saját bevallása szerint - "az éhezőkkel, a meztelenekkel, a hajléktalanokkal, a nyomorékokkal, a vakokkal és a leprásokkal" való törődés. 1952-ben megnyitja saját intézményét egy elhagyott hindu templomban, ahol egy kórházat alapít - ezt a Die Zeit részben halottasháznak minősíti.

"Szebb halált az embereknek, akik úgy éltek, mint az állatok, és ami azt jelenti nekik, hogy úgy halhatnak meg, mint az angyalok" - mondta minderről Teréz anya. Később egy gyermekotthont és egy lepratelepet is alapít, majd iskolák következtek, amelyek a szegényeket, egyedülálló anyákat oktatnak, segítenek. Teréz anya intézményeiben ma 4500 nővér dolgozik a Die Zeit szerint.

Teréz anya 1997-ben halt meg, előtte megkapta 1972-ben a Nehru-díjat, 1979-ben a béke Nobel-díjat és 1975-ben az Albert Schweitzer-díjat. 2003-ban boldoggá avatta a Vatikán.