Sajnos nincs jó hírünk azoknak, akik szorgalmasan CD-kre vagy DVD-kre mentették ki az adataikat: a több száz évre tervezett adattárolási metódusról kiderült, hogy 5-10 év után már nem megbízhatóak, gyakran nem olvashatók az adatok. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a gyárban nyomtatott lemezekkel nincs különösebb gond, annál inkább a saját gépünkön megírt lemezek tömkelegével.
Az írható adathordozók megbízhatóságát a francia tudományos kutatási központban tesztelték. Mesterségesen öregítették a lemezeket meleg, vízgőz és fény segítségével. A tesztek eredményei azt mutatták, hogy egy ilyesfajta CD vagy DVD élettartama 5 és 10 év közötti, de előfrodult, igaz, csak elvétve, hogy már egy alig egyéves lemezről sem lehetett leolvasni a rajta tárolt adatokat. Ami még meglepőbb, egyes márkák minősége is erős szórást mutatott, így sajnos az sem jelent megnyugtató megoldást, ha egy-egy megbízhatónak bizonyult névhez ragaszkodunk.

Ha már megírtuk őket, nem szabad így tárolni!

A CD vagy DVD lézeres technológiát használ az adatok, vagyis tulajdonképpen nincs lehetőség mechanikai meghibásodásra. Ám úgy tűnik, hogy annál inkább érzékeny a lemezek felülete, amelyen több mint 10 kilométernyi adatot tárolunk. A szakemberek azt tanácsolják, hogy ezeket az adathordozókat ne vízszintesen, hanem függőlegesen tároljuk, védjük a melegtől, a fényhatástól, a vízpárától, legalábbis ha valóban fontosak az adataink.
A francia tudósok következtetésével az optikai tárolóeszközökkel foglalkozó amerikai egyesület, az Optical Storage Technology Association is egyet ért. Szerintük az írott CD, DVD élettartama átlagosan hét év, ami valljuk be nem túl sok.

A gyári a jó
Az adatvédelmi megoldásokkal foglalkozó Kürt vezető adatmentési szakembere, Molnár Géza tapasztalata szerint sincs gond a gyárilag készült, nyomott CD és DVD lemezek élettartamával. Szerinte ezeknél a lemezeknél csak karcok, alakdeformációk, vegyi károsodások stb. okoznak adatvesztést, amelyek a használat vagy a helytelen tárolás következményei.
Más a helyzet viszont az utólag írt (egyszer vagy többször írható) lemezeknél. Ezeknek a gyártástechnológiája és működése különbözik a nyomott lemezekétől. Több rétegből állnak, ami öregedés szempontjából hátrányos. Az otthoni lemezírás a szakember szerint is lényegesen érzékenyebb a mechanikai behatásokra, a tárolás, a használat kíméletességére, pontosabban kíméletlenségére. A Kürtnél is azt tapasztalják, hogy az írható lemezek tárolóképességének megbízhatósága nem éri el a gyártó által garantált, néha akár több tíz éves időtartamot.

A legtöbb gond a házilag írt lemezekkel van

Persze ez nem jelenti azt, hogy a lemezek mindegyike garantáltan tönkremegy pár éven belül. De sajnos tapasztalható, hogy vannak idő előtt, 1-5 éven belül olvashatatlanná vált lemezek, ami csökkenti a megbízhatóságot, bizonytalanná teszi a hosszú idejű archiválást.

A megbízható merevlemez
Míg régebb aranyárban mérték a merevlemezt és a nagy kapacitást, manapság senkit sem lep meg, ha 250 GB, 320 GB, netán 500 GB lapul egy-egy számítógép merevlemezén. A merevlemezre könnyen tudunk másolni, könnyen tudjuk törölni a felesleges adatokat, könnyen tudjuk hordozni, és a tárolás sem jelent túl nagy gondot. Ám a merevlemez mozgó, mechanikai alkatrészeket tartalmaz, amelyek megsérülhetnek, felmondhatják a szolgálatot, és ilyenkor csak a több százezer forintért igénybe vehető adatmentő szolgáltatásokkal lehet reményünk az adatok visszaszerzésére. Merevlemezen az adatokat mágnesen tároljuk, számítások szerint a tárolási körülményektől függően 4-40 évig tart az életciklusuk. A Kürtnél azt tapasztalták, hogy az otthoni felhasználók számára a legbiztonságosabb és legolcsóbb archiválási megoldás még mindig a mágneses tárolóra (merevlemezre) való mentés. Természetesen a mentést mindenképpen több példányban és legalább két külön tárolóra hajtsuk végre.

A Rosette-i kő
Ám nem kell technológiai katasztrófát átélni ahhoz, hogy adataink elvesszenek, olvashatatlanok legyenek. Elég csak a technológia gyors változására gondolni: tíz évvel ezelőtt a boltokban árult számítógépek 95 százalékán flopilemez-olvasó is volt. Ma a CD- és DVD-olvasó/író, no meg a memóriakártya-olvasók/írók népszerűek. Még ha sértetlenül meg is vannak a flopilemezeken tárolt adataink, akkor egy kukából megmentett gépre lenne szükségünk ahhoz, hogy hozzáférjünk a rajtuk lévő adatokhoz. Éppen ezért aggódnak a szakemberek a technológia gyors fejlődése és az adatok archiválása miatt, rémálmukban egy digitális középkorról fantáziálnak, ahol adatok és technológia híján csak egy nagy lyuk tátong. Persze nem ijednek meg túl könnyen, inkább a megoldást keresik. Japánban máris elkezdtek dolgozni minden adatmentő álmán, egy lezárt, állandó memóriabankon, amelyet most is és a jövőben is könnyen értelmezhetünk, amelyhez bármikor könnyen hozzáférhetünk.
A tokiói Keio Egyetemen Tadahiro Kuroda professzor és csapata különleges félvezető memóriachipen dolgozik. A memóriát lezárva tartanák, vezeték nélkül kapná a szükséges energiát, vezeték nélküli technológiát használva lehetne hozzáférni. A professzor szerint a merevlemez-jellegű adattároló eszköz ezer év múlva is olvasható lesz, a technológiát univerzálisnak vélik. Annyira biztosak az eszköz megbízhatóságában, hogy a digitális Rosette-i kőnek nevezték el. A technológia még csak kezdeti stádiumában tart, ám a japán kutatócsoport szerint tíz év múlva már használható, piacon forgalmazott eszköz lehet belőle. Egy digitalizálási projekten dolgozó csapat, a The World Digital Library – amelynek célja ingyenesen elérhetővé tenni a világ kulturális örökségét – már érdeklődik is a tárolóegység iránt. Van is miért: a tesztek során a csapatnak akkora mennyiségű adatot sikerült írni és olvasni egy adattárolóról, mint amennyi a British Library gyűjteményben található.
A japán professzor és csapata szilícium ostyákkal kísérletezik, lézerrel maratják bele az adatokat. A maratások mikéntjét egy univerzális egyezmény alapján dolgozzák majd ki, melynek eredményeképp kialakul a közös tárolási nyelv - ez pedig több ezer éven át fennmarad és használható lesz. A szilícium ostyákat egymás tetejére helyezik, és így kialakul egy 10 centiméter magas lemez. A különböző rétegeket a szinte elpusztíthatatlan szilíciummal fedik be, ezzel tartják távol az oxigént és a nedvességet. Számításai szerint a 40 évig fennmaradó merevlemez, a hét évig biztosan kiszolgáló CD és DVD mellett  ez a félvezető adattárolási technológia ezer évig is kibírja a gyűrődést - feltéve, hogy a levegő páratartalma 2 százalék alatt van.

Hologramok
Az adattárolás jövőjében egy szó egyre gyakrabban felbukkan, ez pedig a holográfia. Nem mellékes, hogy a holográfia úttörője, Gábor Dénes 1971-ben munkásságáért fizikai Nobel díjat kapott.
A Wikipédia meghatározása szerint a holografikus adattárolás optikai interferencia sablont használatával tárolja az adatokat egy vastag, fotó érzékeny optikai anyagon. Egy lézersugár fényét két különböző optikai részre osztják, világos és sötét pixelek szerint. A referencia sugár szögének, hullámhosszának vagy helyzetének változtatásával elviekben több ezer hologramot lehet tárolni egyetlen egységen. A technika elméleti korlátai több tíz ezer terabájtnyi adat egyetlen négyzetcentiméteren. A technológiával komolyan foglalkozó - ám végül csődöt jelentő - InPhase Technologies jelentése szerint ők 500 GB-nyi adatsűrűséget értek el egy négyzetcentiméteren. A számítások szerint az adathordozó 40 évig megbízhatóan tárolná az információt. Ám - ahogy azt a Kürt szakembere, Molnár Géza is mondja - ezek még csak kutatások, nem látszik, hogy mikor kerülnek a hétköznapi felhasználás körébe. Az biztos, hogy az átlag felhasználó számára egyelőre nincsen a jelenleg használatos tárolási módszereken és rendszereken kívül más alternatíva.