Ormos Máriát köszöntötték 80. születésnapján Pécsen

"A közélet szempontjából az elmúlt 80 évben túl sok szépséget nem tudnék felsorolni. Volt benne második világháború, Rákosi Mátyás, 1956 és az azt követő megtorlások is. A személyemet illetően azonban szívesen gondolok a tudományos eredményeimre és a fiatalabb kutatónemzedékekkel kialakított kapcsolatomra. Előbbi a történettudományi intézethez, utóbbi a pécsi egyetemhez köt" - mondta a XX. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója.

Az ünnepségen Ormos Máriát méltatók a professzor tudományos munkássága mellett iskolaszervező és a tudománynépszerűsítő tevékenységét is kiemelték.

Ormos a debreceni KLTE történelem-magyar szakán szerzett diplomát 1952-ben. 1953-tól 1957-ig a szegedi Tudományegyetem tanársegédje, adjunktusa volt, az intézményből fegyelmi úton távolították el. 1957-58-ban az Országos Levéltárban dolgozott segédmunkásként, majd általános iskolai tanár, 1960 és 1963 között az Akadémiai Kiadó felelős szerkesztője volt. 1963 és 1984 között munkatárs, majd főmunkatárs a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében. 1969-ben megszerezte a történettudományok kandidátusa, 1980-ban doktora címet. 1984-től 1992-ig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, 1992-től egyetemi tanár, 2000 óta professor emerita Pécsett. 1987-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja, 2002 és 2005 között ő volt az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke.

1988-89-ben az MSZMP Központi Bizottsága, majd Politikai Intéző Bizottságának tagja volt. 1990-ben az MSZP országos listájáról országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, de erről az év szeptemberében lemondott: szavai szerint azért, mert rájött, hogy alkatilag alkalmatlan a napi politikai munkára. A "történelmi csapdákkal", a múlt századot meghatározó nácizmus és sztálinizmus időszakával foglalkozva azt akarta megérteni és megértetni, mi vezetett el a második világháborúig, illetve ahhoz, ami azután következett. Vizsgálta a nemzetközi kapcsolatrendszereket, a Horthy-korszak magyar szellemi életét, Németország történetét.

Kutatja a XX-XXI. század "rendhagyó" politikai eszmetörténetét: nem az egymást váltó, változó, kiegészülő eszmék bemutatására törekszik, hanem annak megjelenítésére, hogy mi és hogyan valósult meg ezekből a gyakorlatban. Foglalkoztatják a szakmák között elhelyezkedő és általános történeti kérdések is, mint például a "tér és történelem", az "idő és történelem". Hitvallása, hogy az ember nem létezhet múltja nélkül, de a múlt, az események teljesen hű rekonstrukciója lehetetlen. A történész által készített kép a legjobb esetben is csak hozzávetőleges mása annak, ami megtörtént - a múlt hozzávetőleges felvázolása azonban megteremtheti a jelen, vagyis magunk megértésének esélyeit.

Közel 230 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, közel negyven könyve közül ismertebb a Merénylet Marseille-ben, a Nácizmus-fasizmus, a Padovától Trianonig, Hitler, Magyarország a két világháború korában, Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I-II., A történelem és a történettudományok, Közép-Európa - Volt? Van? Lesz?, Németország története a 20. században. Munkásságát 1984-ben Akadémiai Díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2001-ben Deák Ferenc-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal, 2003-ban Hazám-díjjal, 2003-ban Arany János-díjjal ismerték el. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át a 20. századi magyar és egyetemes történelem terén végzett rendkívül sokoldalú tudományos kutatómunkája, egyetemvezető és szervező, oktatói tevékenysége, tudományos életpályája elismeréseként. 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat.