A BTM közleménye szerint az ásatás során a valószínűleg négyzetes alaprajzú épület északi falát sikerült teljes egészében feltárni. A keleti és a nyugati fal közötti belső távolság 16 méter, a hosszú szakaszokon több kősornyi magasságig megmaradt az eredetileg több emeletes épület 1,6 méter vastag felmenőfala. Az épület katonai jellegét jól mutatja, hogy falak habarcsba rakott alapozása mintegy 2 méter vastag és legalább 1,50 méter mély. 

A burgus földszinti részét sárga agyaggal döngölték le, a padlószint későbbi megsüllyedéseit több helyütt építési törmelékkel (talajanyaggal kevert, apróra zúzott tégladarabokkal) javítgatták. A sárga járószintből számos késő római bronzpénz került elő. Amikor a padlót több helyen a régészek felvágták, alatta tűzrakó helyeket és szemetesgödröket találtak, utóbbiakból késő római, mohazöld színű mázas kerámia és törött vasszerszámok - sarló, kasza, horoló, kaparó, kampó - kerültek elő. 

A torony járószintje sok helyütt vörösre égett, kormos, faszenes, amely arra utal, hogy az építményt felgyújtották, az emeleti födémek és a tetőszerkezet a földszintre omlottak. A feltárt, körülbelül egyötödnyi rész ismeretében úgy tűnik, hogy a létesítményt a felgyújtás előtt kiürítették. Az omladékrétegből előkerült bekormozódott bélyeges téglákon kivétel nélkül két katonai vezető, Figeridus dux és Valentinus tribunus neve olvasható, amely alapján pontosan meghatározható az őrtorony építési ideje. 

"Frigeridus I. Valentinianus császár (364-375) uralkodása alatt, Kr. u. 371 és 373 között volt Pannonia keleti részének, Valeria-tartománynak a katonai vezetője (dux). Valentinianus uralkodásához köthető a dunai határszakasz utolsó jelentős megerősítése, amelyet az egyre erősödő barbár támadások tettek szükségessé. A Dunakanyarban több hasonló méretű burgus és kiserőd is épült ebben a korban, egy professzionális építőcsapat, a legio I Martiorum egy különítményének közreműködésével" - olvasható a BTM közleményében. 

A nagyobb erődök és katonai táborok között, a most feltárthoz hasonló őrtornyok álltak, amelyeknek fontos szerepük volt a határszakasz figyelésében és minden bizonnyal az üzenettovábbításban, füst- és fényjelek segítségével. Ennek az őrtoronyláncolatnak korábban már több elemét feltárták Óbudán, így a Nánási úti burgustól északra, mintegy 1000 méterre a Kossuth Lajos üdülőparton és 350 méterre délre, a volt Gázgyár területén ismert ilyen torony. 

"Méretei alapján a Nánási úti burgus nem a Római part eddig ismert őr- és jelzőtornyaival áll rokonságban, hanem egyebek mellett a Leányfalu, Visegrád-Lepence és a földrajzilag legközelebb eső Budakalász-Luppa csárda lelőhelyen feltárt késő római katonai objektumokkal. A leányfalui-típusú tornyokat egy vékonyabb kerítőfal és azon túl árokrendszer védte. Esetünkben a vizsgált terület kicsinysége miatt se a kerítőfal, sem pedig az árokrendszer nem kerülhetett elő" - emeli ki a dokumentum. 

A burgus utóélete zaklatott volt. Északnyugati sarkát a XI. században az alapokig visszabontották, ahogy erről egy kövek közé került Orseolo Péter (uralkodott: 1038-1041 és 1044-1046) dénár is tanúskodik. Falait az újkorban számtalanszor átvágták, sőt északi falába két közműárkot is belevéstek. Részletesen a Budapesti Történeti Múzeum honlapján olvasható a feltárásokról.