Immáron 14 esztendeje rögeszméje a hazai állambiztonsági titkosszolgálatok múltjának felderítése, s legalább mozaikszerű összerakása az utókor okulására Révész Béla (58), jogász/szociológusnak, a Szegedi Tudományegyetem politológiai tanszéke docensének. A különböző budapesti és vidéki levéltárak, őrzőhelyek állandó látogatója, a titkosítás alól felszabadított, helyesírási hibáktól hemzsegő iratrengeteg lelkes bogarászója, aki mindig talál valamit, megszívlelendő tanulságként, mindannyiunk okulására. De a kutatások összesöpört morzsái kapcsán arra figyelmeztet, a hátunk mögött hagyott fél évszázadra visszatekintve mindenképpen őrizzük meg komolyságunkat, mert akkoriban nem babra ment a játék, mindenki saját bőrét vitte a vásárra. És még az is előfordulhat, hogy kísért a múlt.

Latabárék disznója

A Minisztertanács Titkárságának átirata a Népművelési Minisztériumhoz Latabár Árpád és művésztársai mezőszilasi fellépése ügyében
1956. április 17.

Minisztertanács Titkársága
Tanácsszervek Osztálya

Darabos Iván Elvtársnak
miniszterhelyettes
Budapest

Kedves Darabos Elvtárs!

Az elmúlt hónapban az Állami Ellenőrzés Minisztériumával közösen megvizsgáltuk Fejér megyében Mezőszilas és Kisláng községi tanácsok végrehajtó bizottságainak munkáját. Mezőszilas községben a népművelési munkával kapcsolatban észlelt sok hiányosság közül az alábbiakra hívom fel a figyelmedet:
A helybeli református pap kezdeményezésére a községi kultúrotthon igazgatója február hó 6-án Budapest-i művészek felléptével műsoros előadást rendezett.
Latabár Árpád megállapodott a református pappal és a kultúrotthon igazgatójával, hogy az előadáson hajlandó fellépni, Mednyánszky Ági, Véninger László és Szenes László művészekkel, ha egy 200 kg-os hízott sertést kap.
Az előadást a Filharmónia engedélyével megtartották, községi viszonylatban igen magasan felemelt helyárakkal, hogy a bevételből a sertést megvásárolhassák.
A sertést a begyűjtési megbízott szerezte. Latabár Árpád nevére szóló vágási engedélyt Budapestről vitt. Mivel nem sikerült csak 153 kg-os sertést vásárolni, a hiányzó 47 kg árát 23 Ft-jával Latabár Árpádnak kifizették.
Így Latabár Árpád és másik három művésztársa egy szombat délutáni és esti előadásért 4600 Ft-ot vett fel. Ehhez járult még 300 Ft, melyet az állami gazdaságnak fizettek ki nevezettek étkeztetéséért és szállás költségeiért.
A község lakossága körében ez igen nagy felháborodást váltott ki. Véleményük: nem ilyen nívójú műsort vártak budapesti művészektől.
Annak ellenére, hogy a kultúrotthon igazgatója ezt felsőbb szerveinek jelentette, vizsgálatunk időpontjáig jelentésére még választ nem kapott.
Légy szíves az ügyet kivizsgáltatni és nevezett művészeket felelősségre vonni.
Az ügy elintézéséről szíves tájékoztatásod várom.

Budapest, 1956. április 17.

Elvtársi üdvözlettel:
Bányai Lajos

Aúúúúúúú!

„Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnökség 8-A. Alosztály
Szigoruan titkos
Különösen fontos

Tárgy: 3/e rendszabály kiszereléséről

JELENTÉS

Budapest, 1981. október 19.

Jelentem, hogy előzetesen engedélyezett javaslat alapján 1981. október 15-én 22.30-23.30 között végrehajtottuk a „B-80” fn. bizalmas nyomozás „MÉRNÖK” fn. célszemély munkahelyén telepített 3/e rendszabály kiszerelését.
Az operatív akció a javaslatban foglaltak szerint került végrehajtásra, attól eltérés nem történt.
Az akció végén a végrehajtásban résztvevők az akció párancsnok utasitásának megfelelően a gyülekezés helyére indultak. Gyülekezés közben az akcióban résztvevő egyik személygépkocsiban helyet foglaló Németh József r. őrnagy – akcióparancsnok – bal kéz harmadik ujját Komornik László r. fhdgy. odacsukta, miközben a rádiókat kivánta elhelyezni a hátsó ülésen.
A balesetet követően a Korvin kórház ambulanciáján elsősegélybe részesitették a sérültet.

Komornik László r. fhdgy.

Készült: 1 példányban
Felterjesztve
Nyt. sz.: 8/1-299-59/81.”

(A történész kommentárja mindehhez: a „Mérnök” szállodakorrupciós ügyekben a ’80-as évek elején perbe fogott műszaki igazgató volt az akkori Duna-parti szuperszállodában, vagyis az Inter-Continentalban.)

Ódák Rákosihoz

Részlet a Magyar írók Rákosi Mátyásról címmel a Szépirodalmi Könyvkiadónál 152-ben megjelent kötet tartalomjegyzékéből:

Zelk Zoltán: A nép szívében
Veres Péter Igaz történet egy faluról
Örkény István: Az a titokzatos erő
Illés Béla: Történelmi lecke
Rideg Sándor: Csendország csendjében
Háy Gyula: Kovács elvtárs
Reményi Béla: Mit adjak én
Illyés Gyula: Ezerkilencszázhuszonhat július
Déry Tibor: Rákosi példája
Devecseri Gábor: Reménysége volt ő a magnak
Gyárfás Miklós: Árvaság
Darázs Endre: Rólad beszélünk
Képes Géza: A Szabadság dala
Darvas József: 1945. február 13.
Aczél Tamás: Az első szóról
Sőtér István: Októberi szivárvány
Nagy László: Rákosi
Mesterházi Lajos: Személyes segítség
Rákos Sándor: Ének Rákosi Mátyásról
Cseres Tibor: Fazekasék
Somlyó György: Albániai emlék
Szabó Pál: Rákosi Mátyás hatvanéves
Benjámin László: Mindennap győzelem
Benjámin László: Ha Rákosi szól

Üzemi lapok rigmusa

Darabbérről

Fejlődésben nincs megállás, mutatja a darabbér,
Annyi pénzt kapsz majd pénteken, amennyit a munkád ér.
Ennek kiszámításához nem kell nekünk logarléc,
Csak egy ügyes leolvasó és a számítás már kész.
Darabbérezésnél, elvtárs, nincsen soha bércsalás,
Eltűnik a munkahelyről mindenféle szabotázs.
Ki hogy terme vagy dolgozik, minden munkás annyit ér,
S így lesz végre igazságos mindenhol a munkabér.
Elvtársaink, munkára fel! Gyorsabban járjon a karunk.
Munkaközben ne hagyjon el soha az öntudatunk.
Többet ésszel, mint erővel! Ez legyen a jelszavunk,
Miénk a föld, miénk a gyár, hisz magunknak dolgozunk.

(Lampart Üzemi Híradó: a Lampart Művek dolgozóink időszaki szemléje, 1950. 2. szám 3.)

Ha Haraszti Miklós olvashatta volna ezt a Darabbér című szociográfiája megírása előtt – sóhajt fel a történész, együttérzőn az (el)múlt felett bánkódók reménytelen vigasztalhatatlanságát tapasztalva.

KURCZ BÉLA