A csillagok többségében kimutatható oszcillációk felhasználhatók arra, hogy a csillagok belsejét vizsgálják, hasonlóan ahhoz, ahogy a szeizmológusok a Föld szerkezetét tanulmányozzák a földrengéshullámok vizsgálatával. A csillagok körül keringő bolygók jellemzőit akkor lehet kellő pontossággal megismerni, ha a szülőcsillag paraméterei is elég pontosan mérhetők. Éppen ezért a bolygókkal rendelkező csillagok esetében különösen izgalmas az asztroszeizmológia alkalmazása, hiszen ez az egyetlen módszer, amely pontos méret- és kormeghatározást tesz lehetővé. A Kepler pontosan ezt a lehetőséget kínálja a kutatóknak - olvasható az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Kepler-programjával kapcsolatos hírportálján.

"A Kepler-űrtávcső által szolgáltatott egyedülálló adatok felhasználásával a KASC tudósai a szó szoros értelmében forradalmasítják a csillagokkal, belső szerkezetükkel kapcsolatos ismereteinket" - hangsúlyozta Douglas Hudgins, a NASA Kepler-programjának a tudósa. A Kepler-méréseknek köszönhetően a korábban jelentéktelennek tartott, KIC 11026764 jelű égitest a Napot leszámítva a legalaposabban ismert csillaggá vált: 5,94 milliárd éves korára átmérője 2,05-ször akkorává vált, mint a Napé, és tovább növekszik. Az égitest központi csillagunknál előrehaladottabb fejlődési stádiumban van, úton a felfúvódott vörös óriás állapot felé. Bár a KIC 11026764 körül jelenleg nem ismeretes bolygókísérő, a Kepler-adatok megmutatták, hogy az asztroszeizmológiai módszer tökéletesen működik, és fontos szerepe lesz az exobolygók vizsgálatában is.

Mint Szabó Róbert, a Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (KASC) munkacsoportjai egyikének a vezetője, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa kifejtette az MTI-nek, a Kepler a Nap késői fejlődési állapotát tükröző vörös óriások közül több mint ezret figyelt meg. 

"Kivétel nélkül mindegyik mutatja azokat a parányi rezgéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy szerkezetükről bővebb információhoz jussunk. A most közzétett eredmények, amelyek Daniel Huber (Sydneyi Egyetem) és Thomas Kallinger (Vancouveri Egyetem) által vezetett vizsgálatok nyomán születtek, messze a legjobb lehetőséget kínálják arra, hogy a Nap és a csillagok fejlődésére kidolgozott modelljeinket ellenőrizhessük. Megerősítést nyert, hogy Napunk körülbelül 6 milliárd év múlva óriás csillaggá fúvódik fel, és ebben az állapotában a jelenleginél ezerszer több energiát bocsát majd ki egységnyi idő alatt. Mivel a Kepler-vizsgálatokba a csillagok óriási mintája bevonható, így nem csak Napunkról, de egész Galaxisunk fejlődéséről és jövőjéről is többet tudunk meg a csillagszeizmológia segítségével" - hangsúlyozta Szabó Róbert.

A 2009 márciusában indított Kepler-űrteleszkóp, amely Naprendszerünkön kívüli, úgynevezett exobolygókat keres, három és fél évig egyetlen égboltterületet figyel folyamatosan, miközben 156 000 csillag fényességét méri a Földről elérhetőnél több nagyságrenddel pontosabban.