szerző:
techline.hu

A fenti (vagy ahhoz hasonló) történetet mindenki ismeri, a rendszergazda-szlengben „paraszt üt F8-cal” történetként...

A fenti (vagy ahhoz hasonló) történetet mindenki ismeri, a rendszergazda-szlengben „paraszt üt F8-cal” történetként híresült el, az F8 szolgál ugyanis a törlésre TC-ben.  Mondanunk sem kell, ilyenkor nem a Lomtárba kerül az anyag, hanem a nirvánába…  A fájlok törlésével TC-ben persze semmi gond sincsen, ha a felhasználó tisztában van vele, hogy mikor és miért érdemes így törölni. Sokan azonban sajnos nem tudják ezt – összességében elmondhatjuk, hogy a felhasználók szeretnek rossz szokásokat és habitusokat felhalmozni. De melyek ezek? Lássuk a tíz legrosszabb szokást! (Majd a cikk olvasása után próbáljuk elkerülni őket a jövőben.)

Túl sok „junk” installálása
Ezt a jelenséget mindannyian ismerjük (főleg szegény rendszergazdák): a felhasználó jelentkezik, hogy lassú a gépe. „Olyan gyors volt a Windows, és most két hónapja egyre lomhább!” Közelebbről megvizsgálva az alany gépét kiderül, hogy az amúgy sem stabilitásáról és jó helykihasználásáról híres Windows (na jó, a Win7 talán kivétel) gyakorlatilag roskadozik a különböző próbaverziók, játékdemók, toolbarok és hotbarok, akváriumot szimuláló képernyővédők, mókás interaktív desktop-jegyzettömbök és órák súlya alatt.

Természetesen az összes próbaverzió és játék beleír a Registrybe, esetleg felrak egy-két hozzávaló hotbart, kodeket, spyware-t,. adware-t, majd a trial időszak lejár, és érkeznek a vásárlásra buzdító üzenetek, és így tovább.
A megoldás az lehet, ha a gépünkön készítünk egy külön felhasználói hozzáférést a különböző „jópofa” szoftverek kipróbálására, és ide telepítjük az összes ilyesmit. Ha valami megtetszik, később megint feltelepíthetjük az igazi felhasználói fiók alá. Ha pedig nagyon sok „junkot” telepítünk, figyeljünk rá, hogy korrektül el legyenek távolítva, miután már nincsen rájuk szükség, vagy lejárt a próbaverzió. Ehhez használjuk valamelyik hatásos PC-takarító alkalmazást.

Nem törlök e-mailt… sose lehet tudni
„Sose lehet tudni…” – szól a mondás, amikor a felhasználó morogva közli a rendszergazdával, hogy 500 GB-os postafiókja megtelt. A morcos válasz ilyenkor általában az, hogy „sose lehet tudni… mit?”
Természetesen a fontos e-maileket ne töröljük ki, azonban tegyük a szívünkre a kezünket: biztosan jó az, ha van hatszáz darab levelünk 2001-es dátummal, többségében vicces videókkal és a kollégáktól származó, poénos versikéket tartalmazó PowerPoint fájlokkal? Tuti szükség van ezekre tíz év elteltével? Tartsuk hát rendben a postafiókunkat (még a Gmailt is, hiába tűnik úgy, hogy soha nem lesz tele – egyszer az is megtelik). Töröljük a szemetet, használjunk címkéket és mappákat (és trükköket), így a postafiókunk mindig áttekinthető lesz, és soha nem fog megtelni.

Egy jelszó mindenek felett
A legtöbb felhasználó a mai napig úgy van vele, hogy „én bizony nem tudok megjegyezni annyi jelszót…” – ergó majdnem mindenütt ugyanazt a jelszót használja. Később az idegösszeomlás szélén egyensúlyozva, szipogva ül a rendszergazda mellett, és közösen próbálják visszaszerezni a feltört postafiókhoz a hozzáférést.

Ne féljük több jelszót használni: ha nem vagyunk benne biztosak, hogy meg tudjuk jegyezni őket, használjunk megfelelő segédprogramot jelszavaink tárolására. Nem szégyen az, ha nem tudjuk fejből az összes jelszavunkat, a legtöbben így vagyunk vele, az ember feje nem káptalan.

Hardverfeltételek ignorálása
A „hardverfeltételek ignorálása” olyan istenien hangzik, hogy akár Dr. House is mondogathatná. Valójában a dolog nagyon egyszerű. A legtöbb felhasználó vagy nem tudja mi „ketyeg” a gépében, vagy tudja, de nem foglalkozik vele. Így áll elő az a helyzet, hogy elmegy a boltba, megveszi csemetéjének a Fallout legújabb részét  (mert „…az most a hááááááájp”), majd csodálkozva figyeli, hogy a játék bizony nem megy, vagy nagyon nehezen megy a 256 MB-os videokártyával és 1 GB RAM-mal felruházott gépén. Később lehet a szervizben panaszkodni, hogy „de hát nem megy a játék”. Hát nem. Nem is fog.

Minden szoftvernek (játék vagy felhasználói alkalmazás) van egy specifikációja, legyünk tisztában vele, hogy mit tud a gépünk, és mit nem. Ne várjuk el egy régebbi, egyprocesszoros géptől, hogy villámgyorsan fog renderelni nekünk Poserben , mert nem fog. Ne csodálkozzunk, ha a három évvel ezelőtt vásárolt videokártyánk nem képes elboldogulni a legújabb játékokkal. Figyeljünk a hardverfeltételekre, vagy nézzük meg a weben, hogy a gépünk képes-e futtatni egy adott szoftvert.

Válasz a spamre
Megdöbbentő, de sok felhasználó még mindig válaszol a spam üzenetekre (ezért is nem halt még ki a spam.) És igen: a „remove me”, vagy a „nem kérek több ilyen levelet” linkre kattintás a spam üzeneten belül, az már válasznak számít. (És jön az újabb spam, mivel aktivitást érzékelt a spam-robot az adott címzettnél). Ne válaszoljunk a spamre. Töröljük. Blokkoljuk. Szűrjük. Bármit csinálhatunk vele, csak ne válaszoljunk rá.

Backup? Minek?
Tisztázzunk valamit: mindegyik merevlemez elromlik. Van, amelyik később, van amelyik viszonylag hamar. Lesz olyan, hogy nem az egész lemez, csak néhány szektor, de lesz olyan is, hogy a „fej bemondja az unalmast”, és dobhatjuk ki az egészet. Ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy nincs szükségünk biztonsági másolatra munkánkról/anyagainkról. Próbáljuk észben tartani a mondást: kétféle felhasználó van. Az egyiknek már romlott el merevlemeze, a másiknak még csak most fog. 
Készítsünk biztonsági másolatot, ne próbáljunk pénzt és időt spórolni ezen a folyamaton, mert a végén úgyis mi (és persze az adataink) húzzuk a rövidebbet.

Mániákus frissítés
Sokan úgy vagyunk vele, hogy ami a legújabb, az biztosan a legjobb is. Sajnos az informatikában ennek pontosan a fordítottja igaz: egy régebbi, bevált szoftverhez sokkal több patch, hotfix található, mivel a szorgos felhasználók az évek alatt teleírták a fórumot és a supportot hibajegyekkel, így a fejlesztőcégek (legalábbis ha komolyan veszik a feladatukat) már sok mindent javítottak, optimalizáltak a terméken. A neten rengeteg trükköt, tippet találhatunk, ha pedig egy fórumban kérdezősködünk egy problémával kapcsolatban, szinte biztos, hogy perceken belül jön a válasz, hiszen a szóban forgó szoftver elterjedt, sokan használják.

Ellenben ha rögtön felpakolunk mindent, ami „vadiúj”, főleg ha olyan szoftverrel tesszük ezt, ami a munkánkhoz nélkülözhetetlen, akkor ne csodálkozzunk, ha esetleg visszavet minket a munkában, ráadásul segítséget sem kapunk olyan gyorsan könnyen. Jó példa volt erre az Adobe legújabb csodagyermeke, a Photoshop CS5, amit szinte az összes Macen dolgozó grafikus feltelepített (mert „mennyivel jobb, mint a négyes”), majd meglepődve tapasztalták, hogy a 64 bites CS5-tel egész egyszerűen nem mennek a jól bevált pluginek, legalábbis addig nem, amíg a különböző kisebb cégek nem írják át 64 bitesre a szóban forgó modulokat. Ez pedig hónapokig tartott – sokan vissza is váltottak CS4-re vagy 32 bites módban használták a CS5-öt, és bőszen várták, hogy a piac és a független fejlesztők is „utolérjék” az Adobet.

Ügyeljünk azért arra, hogy lehetőleg friss szoftvereket használjunk, de ha csak nem vírusirtóról van szó, akkor jó, ha észben tartjuk: a legújabb nem jelenti automatikusan azt, hogy a legjobb is.

 

A túl bonyolult trükk
Na, ezt kipróbálom! – kiált fel a lelkes felhasználó, hiszen olyan jó tutorialt talált a neten. Ezzel nincs is semmi gond: mi is rengeteg tippet/trükköt írunk le, sőt még buzdítjuk is olvasóinkat a bátor kísérletezésre. Nem győzzük azonban hangsúlyozni: mindig csak olyan „tippet, trükköt” alkalmazzunk gépünkön, aminek legalább a leírását értjük. Nem szégyen az, ha nem tudjuk, mi az a regisztrációs adatbázis, vagy fogalmunk sincs, mit akar jelenteni egy-egy tippben az „írjuk át az INI fájlban az xy paramétert”.
Ha azonban nem vagyunk benne biztosak, hogy mit is csinálunk, illetve a trükk mit fog csinálni, akkor inkább ne kísérletezzünk. Nyugodtan írjunk mókás VB scripteket, amelyek kinyitják a CD-tartót – de ha nem tudjuk mi az a VB szkript, és nem tudjuk, hogy a legtöbb vírusirtó kártékonynak észleli majd, holott nem az, akkor inkább keressünk más, egyszerűbb trükköt.

Minek nekem tűzfal?
Túl sokat nem érdemes ragozni: sok felhasználó úgy van vele, hogy a tűzfal az biztosan olyasmi, ami nagy, céges, óriás szerverekre kell. Hiszen ki akarna az ő kis apró gépére „behatolni”, és minek? Így jönnek létre a nappalikban ketyegő gépek millióiból álló „zombihálózatok”,  ezekkel küldik ki a spameket többek között.  Ne higgyünk abban, hogy nekünk nem kell tűzfal – a mi gépünkre is be akar menni „valaki”. Előbb vagy utóbb biztos.

Vírusirtó? Ugyan már…
Ki más tanyázhatna a felhasználói magatartást elemző képzeletbeli lista élén, mint az egyszeri „juzer”, akinek nincs a gépén vírusirtó, mert „minek az?”. Tekintve, hogy rengeteg ingyenes és remek vírusirtó van a neten, szinte érthetetlen, hogy néhányan miért nem veszik a fáradságot a nagyjából 10 percet igénybe vevő telepítésre/beállítása. 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Scholz: évekig ne várjanak kamatemelést

Scholz: évekig ne várjanak kamatemelést

Már zajlik az új űrverseny, csak most a Marsért

Már zajlik az új űrverseny, csak most a Marsért

A Fertő taviak nem hiszik, hogy az ő családjaik érdekeit szolgálná a kormány gigaberuházása

A Fertő taviak nem hiszik, hogy az ő családjaik érdekeit szolgálná a kormány gigaberuházása

Állati maradványoktól bűzlik Rákospalotán egy erdős rész, a hatóságok tehetetlenek

Állati maradványoktól bűzlik Rákospalotán egy erdős rész, a hatóságok tehetetlenek

Trumpot tényleg érdekli Grönland megvásárlása

Trumpot tényleg érdekli Grönland megvásárlása

50 éves palackpostát halásztak ki a tengerből Alaszkában

50 éves palackpostát halásztak ki a tengerből Alaszkában