Mint Fatér Imre, az összeírást a nemzeti parkokkal és más civil szervezetekkel közösen szervező Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa az MTI-nek elmondta, a már hagyományosnak számító eseményen a 250-300 összeíró, köztük természetvédelmi őrök, az MME és más civil szervezetek tagjai, hivatásos madarászok az ország területének 7-10 százalékát tudják lefedni megfigyeléseikkel, ez azonban már viszonylag átfogó képet ad, hiszen elsősorban a sasok által kedvelt telelőhelyeket keresik fel. 

Fatér Imre elmondása szerint a területeket gyalogosan vagy terepjárókkal járják be, ami a kiterjedt belvíz miatt sok alföldi részen nem könnyű feladat. A távcsővel végzett megfigyeléseket adatlapon rögzítik, aminek során az állomány nagyságát és faji összetételét is hozzárendelik az adott helyhez, pontosabban 2,5 kilométer oldalú négyzetekhez, amelyekre az ország területe négyzetrácsosan fel van osztva - magyarázta. Elsősorban sasfajokat figyelnek meg, de más ragadozó madarakat is felvételeznek a listára. A rögzített adatokat az MME monitoring központjába továbbítják, ahol néhány hét alatt összesítik az eredményeket. A nem bejárt területek jellemzőire statisztikai módszerekkel következtetnek - tette hozzá Fatér Imre. 

Magyarország területén számos, a sasfajok szempontjából kiemelten fontos telelőhely található. Legnagyobb számban rétisasok telelnek az országban, az állandó hazai populációhoz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Ugyancsak Magyarországon tölti a telet a parlagi sas kárpát-medencei költő állományából származó fiatal egyedek nagy része. Ritkaságnak számít, de előfordul a szirti és a fekete sas is - olvasható az MME közleményében. Az elmúlt években az MME ragadozómadár-védelmi szakosztálya több alkalommal is kezdeményezte a legfontosabb területek egy időben történő, "szinkron" felmérését. A tavalyi felmérésen mintegy 450 rétisast, 125 parlagi sast, két szirti sast és egy fekete sast figyeltek meg.