Földrengések és az internet – vajon leállhat az egész net?

 A Sony sok ezer szerverrel és óriási szerverfarmokkal rendelkezik, ők üzemeltetik a legnépszerűbb MMO-k (online játékok) majdnem felét. Március 13-án, a földrengések miatt szervereik többségét leállították, így átmenetileg nem játszhatjuk a neten keresztül a Final Fantasy sorozatot, de szünetel sok egyéb szolgáltatás is (például a Friend List Plus és a PlayOnline szolgáltatások többsége.)

De mi köze a földrengésnek a szerverekhez? – kérdezheti jogosan az átlagos netező; hiszen a szerverfarmok földrengésbiztos épületekben vannak, ráadásul rengeteg backup (biztonsági másolat) biztosítja, hogy semmi komoly gond ne történhessen. Nos, az átlagos netező jól gondolja: a szervereknek semmi bajuk, még ha XY szerverszobára rá is omlik a ház (szélsőséges eset, de megtörténhet), akkor is további, ún. node-ok várnak bekacsolásra, tükrözött tartalommal, más helyen, másik szerverfarmon. A gond nem is a szerverekkel és a szerverfarmok épületeivel van. A gond a víz alatt keresendő…

Íme az internet, ahogyan még nem láttuk - pókháló a vízben

Jelen pillanatban az internet gerincét egy, az óceánok és tengerek alatt futó üvegszálas (ún. submarine cable) hálózat alkotja. Az egész víz alatti pókháló kapacitása (nem sebessége!) 71 tbps (terabájt/másodperc), legfőbb feladata pedig a kontinensek közötti kommunikáció biztosítása. Az egész hálózat sebességét hét trillió bps-re (bit/second) becsülik. A submarine-hálózat kapacitásából 72%-ot foglal el az internet, a maradékot egyéb, „nem internetes” cégek béreltek ki (privát hálózat, mobilok stb.) A pókháló egészének neve „barebone”, azaz gerinchálózat: ennek hiányában nem lenne globális az internet.

A leghosszabb vezeték 39 000 km hosszú

A leghosszabb a Németországot Dél-Koreával összekötő „SeaMeWe 3”, a kábel a maga 39 ezer km-es hosszúságával évek óta tartja a rekordot. Persze nem csak a két ország között kommunikál: csak a SeaMe We 3 harminckét ország internet ellátásáért felelős. A hálózaton belüli szegmensek külön elnevezéseket kaptak, attól függően, hogy mely kontinenseket látják el kommunikációval. FLAG (Fiber Optic Link Around The Globe), North Asia Loop (FNAL) „Asia-Pacific Cable Network 2” (APCN2). A bevezetőben említett Sony-leállások (valamint a földrengések utáni japán internet-kihagyások) oka tehát nem a szerverek vagy a szerverfarmok károsodása, nem is a belföldi hálózat rongálódása (azt könnyen lefedik a műholdak), hanem az APCN2 hálózat károsodása. A földrengés nem kíméli az óceánt sem (sőt) – a sávszélesség és a többi kontinens felé irányuló adatforgalom a vezetékek rongálódása és kiesése miatt annyira lecsökkent, hogy korlátozni kellett a szolgáltatásokat. Inkább a Japán tőzsde kapjon netes elérést, mint a Final Fantasy szerverek, igaz?

A műholdas gerinchálózat inkább csak kiegészítő...

Ha azonban ennyire nem „földrengésbiztos” a gerinchálózat, legalábbis annak víz alatti része (a műholdas gerinchálózat elég elhanyagolható, még napjainkban is) felmerülhet a kérdés: vajon leállhat-e az egész net? Nos, a válasz megnyugtató is, meg nem is. Leállni nem állhat le: a gerinchálózat annyira szövevényes, hogy a routereknek szinte mindig lesz helyük máshová irányítani a forgalmat, még akkor is, ha nagyon nagy szeletek válnak elérhetetlenné a „csontvázból”.

Cserélik az APCN2 egyik megrongálódott darabját.

Ha viszont nagyon fontos kapcsolódások szűnnek meg vagy lassulnak le, akkor előfordulhat, hogy „visszamegyünk” az időben, és csak nagyon lassan (mint annak idején modemről), valamint időszakosan tudunk netezni (ez történt legutóbb Japánban).  Az internet tehát nem sebezhetetlen ugyan, de az egész submarine-barebone leállásához valamilyen gyakorlatilag elképzelhetetlen katasztrófára lenne szükség. Persze ha ilyen bekövetkezik, akkor úgyis mindegy, mert már nem lenne, aki internetezzen.