Amikor szívinfarktust szenved el valaki, az oxigénhiányos állapot következtében elhal a szív sejtjeinek egy része. Elpusztulnak például olyan idegsejtek, amelyek a szív összehúzódásaiban vesznek részt, biztosítják a szívdobbanás alatt aktív sejtek szinkronitását, lehetővé téve a vér megfelelő ütemű pumpálását.

Az elhalt részek újraélesztését segíti a Brown Egyetem kutatóinak indiai munkatársaikkal közösen kifejlesztett új módszere. Laboratóriumban nanotechnológiai eljárással egy vázszerű szerkezetet hoztak létre szén nanoszálakból és egy polimerből. Erre a szintetikus nanotapaszra szívizomsejteket, úgynevezett kardiomiocitákat juttattak, valamint idegsejteket. A tesztek során kiderült, hogy a nanotapaszon lévő természetes szívszövet sejtsűrűsége hatszor nagyobb lett, mint a kontroll felületen tenyésztett szívszöveté, az idegsejtek sűrűsége pedig a duplája.

Az alkalmazott különleges szén nanoszálak átmérője 60 és 200 nanométer között volt, a csövecskék alakja pedig spirálvonalú. A szén nanoszál előnye, hogy kitűnően vezeti az elektronokat, ezáltal egyfajta elektromos összeköttetést hoz létre, így stabilizálhatja a szív összehúzódásainak ütemét. A szén nanoszálakat egy orvosi célra engedélyezett, biológiailag lebomló műanyaggal, a tejsav-glikolsav kopolimerrel (PLGA) öltötték össze a mérnökök. Az elkészült tapasz így 22 milliméter hosszú és 15 mikrométer vastagságú lett. Ezt a hálót azután egy üveg felületre fektették, majd ezen a felszínen tesztelték, hogy a rájuttatott kardiomiociták miként képesek benépesíteni. Összehasonlításként üres polimer felületre is vittek fel szívsejteket, és négy óra múlva, majd öt nap múlva ellenőrizték a sejtek számát.

Az Acta Biomaterialia című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány szerzői úgy vélik: az új nanotapasz segítségével arra serkenthetik a szívroham következtében elhalt szöveteket, hogy regenerálódjanak.