A szteganográfia nem friss keletű dolog, igen régóta használják,  csak az idők során némileg változott a "technológia". A lényege röviden: egy üzenetet úgy rejtünk el, hogy annak létezéséről csak a címzett tudjon, mindenki más előtt rejtve maradjon.
Az ókorban hatványozottan jól jött ez a fajta megoldás (lásd a Wikipédia ide vonatkozó bejegyzését), de ma már kevesebben használják, hiszen a modern kriptográfiai eljárások használatával viszonylagos biztonságban jutnak el a titkosított üzenetek a címzetthez akkor is, ha egyértelműen látszik mondjuk egy levél mellékletén, hogy az egy titkosított fájl. Ha nincs meg hozzá a megnyitáshoz szükséges kulcs, s nem vagyunk jártasak a visszafejtésben sem, üldögélhetünk előtte, nem fogjuk megismerni a tartalmát. Hasonlóképpen ma már akár teljes adathordozókat is titkosíthatunk, így azok tartalmához sem fér hozzá akárki.

A szteganográfia modern változatainak egyike, amikor egy privát üzenetet egy hétköznapi digitális fotóba rejtünk el. Maradva az e-mailes példánál: az ily módon preparált fotót a képszerkesztő alkalmazások, képnézegetők egyszerű képnek látják, megnézhető, szerkeszthető, de a benne elrejtett üzenet senkinek nem tűnik fel.
Korábban írtunk már egy programról, amelynek segítségével egy ZIP vagy 7z archív fájlt építhetünk be egy fotóba. Az így preparált kép minden képszerkesztőben látható, ám ha a kiterjesztését átírjuk ZIP-re, rögtön hozzáférhetünk az archívum tartalmához (feltéve persze, hogy az nem volt jelszóval védett).

A Steganoimage hasonlómegoldásra képes. Segítségével szöveges üzenetet, vagy akár tetszőleges fájlokat is elrejthetünk egy fotóban (fontos, hogy a fotó PNG formátumú legyen!), sőt, ha akarjuk, akár jelszóval is védhetjük küldeményüket. Ilyenkor az átalakított PNG fájlt szintén bármilyen képszerkesztő megnyitja, ám a rejtett üzenet/fájlok eléréséhez a fogadó félnek is rendelkeznie kell a Steganoimage programmal. A bővített tartalommal rendelkező fotót megnyitva a programban csak egy mozdulat a rejtett tartalom "előhívása", illetve ha jelszóval is védtük azt, akkor értelemszerűen még azt is meg kell adni a programnak a visszafejtéshez.
Ily módon a Steganoimage kombinálja a szteganográfiát némi kriptográfiával, szóval elvileg jó esélyünk van, hogy egy akár a neten közszemlére tett képfájl valódi tartalmához is csak az jusson hozzá, aki tudja, hogy még van benne valami más is, plusz tisztában van a jelszóval is (vagy pechünkre képes azt visszafejteni...).