Az újság beszámolt arról, hogy a gyulafehérvári római katolikus érsekség régészei i. sz. ezer körül vagy akár néhány évtizeddel korábban épített, bizáncias alaprajzú templomot tártak fel.

A tavasszal és nyáron végzett feltárási munkálatok során felszínre került a félköríves szentélyapszis alapozása, a hajó északi, nyugati és déli oldalfalainak több maradványa, valamint annak északnyugati sarka egy falrészlettel, illetve a hajó négy központi, egykor kupolát hordozó pillérének alapozása.

Daniela Marcu Istrate régész szerint Erdély, sőt talán az egész középkori magyar királyság legrégebbi temploma bukkant a felszínre, amelyet az erdélyi Gyula vagy az államalapító Szent István építhetett, de amely a XI. század második felében, az új római katolikus székesegyház építésének idején már romokban hevert.

Mint mondta, az úgynevezett görögkereszt alaprajzi típus a bizánci építészetre jellemző, ezért valószínű, hogy a templom valóban a X. században épült, amelyet ebben az esetben az erdélyi Gyula, Szent István anyai nagyapja alapított. Ha az épület a XI. század elején készült, akkor viszont már Szent István uralkodásához köthető - mondta Istrate.

Kovács András, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem művészettörténet-professzora szerint valóban nem zárható ki, hogy esetleg az erdélyi Gyula korában, a 950-es években emelték ezt a templomot bizánci misszionáriusok. A művészettörténész szerint a templom töredékesen és esetlegesen fennmaradt részletformái valóban az úgynevezett görögkereszt alaprajzú, Bizáncban kidolgozott és kedvelt templomtípusra emlékeztetnek, azonban a nagyon egyszerű alaprajzról egyértelműen nem tételezhető fel, hogy csak Bizáncból, s például nem Itáliából, Velence környékéről vagy a Balkán nyugati részéről származott. Szerinte az sem bizonyos, hogy feltétlenül a görög rítusú egyház terjeszkedésének az emléke.

Kovács hozzátette: a körülmények egyelőre azt sem teszik lehetővé, hogy válasszunk Gyula és Szent István kora között. A művészettörténész szerint a feltárt templommaradvány gazdagítja a székesegyház épületegyüttesének eddig ismert történetét, a lelet tudományos értelmezése új adatokkal szolgál az erdélyi kereszténység és az erdélyi püspökség kezdeteinek a történetéhez.

Marton József egyetemi professzor, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja szerint a lelet megerősíti, hogy a X. században Gyulafehérvár már egyházi központ volt.

A feltárt templomot augusztus 20-a után betemetik, fölötte zöldövezetet létesítenek, az egykori falak vonalát pedig a felszínen jelzik ki. A régészek szerint az állagmegőrzésnek ez a legmegfelelőbb módja, és ha a további kutatásokhoz lesz megfelelő technológia, a helyszín bármikor feltárható és bemutatható.

Szász János kanonok, az érsekség gazdasági igazgatója közölte, hogy a feltárást részben az érsekség finanszírozta, teljes támogatását pedig a román kulturális tárca és a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vállalta.

Az erdélyi püspökséget Szent István alapította 1009 táján, s központja a gyulafehérvári várban volt, ahol a mostani székesegyház is található. A csak ásatásokból ismert XI. századi, úgynevezett I. székesegyház háromhajós, egyetlen félköríves apszisú bazilika volt, alapfalainak vonalát ma csak a mellékhajók padozatán jelzi eltérő színezésű vonal. Ezt az épületet a XII-XIII. század fordulója után váltotta fel az ugyancsak bazilikális elrendezésű, de jóval nagyobb székesegyház, amely ma is látható. A feltárt templom az eddig ismert úgynevezett I. székesegyház előtt épült keresztény templom.