Az olasz fasiszta diktátor 1943-ban azzal a kéréssel fordult a torinói autógyárhoz, hogy olyan járművet adjanak neki, mellyel nem kell szégyenkeznie az Adolf Hitler használta Mercedesek mellett. Így született meg a Fiat egyik gyöngyszeme, az úgynevezett Elnöki 2800-as, amely a második világháború előtti utolsó Fiat-modell volt.

Az olasz sajtó jelentése szerint a zárt ajtók mögött rendezett aukció nyertese nem fedte fel kilétét, és az sem derült ki, mennyiért kelt el a Mussolini által reprezentációs célra használt autó.

A 000621 alvázszámú és a háború után az MI 360275 rendszámmal törzskönyvezett gépkocsival a Fiat megmutatta, hogy fel tudja venni a versenyt a német iparral. A torinói autógyár legjobb karosszériamérnökei, a Farina-Bertone-Boneschi hármas tervezte a hathengeres, nyolcvanöt lóerős, óránként százharminc kilométeres sebességre képes autót, amely száz kilométeren tizenhét litert fogyasztott. A kívül sötétkék színű, belül fekete bőrüléses, hatszemélyes autó eredeti értéke hatvanezer líra volt.

Hasonló Fiat-autót rendelt magának II. Viktor Emánuel olasz király és XII. Pius pápa, a háború után pedig az olasz köztársasági elnök használt Fiat 2800 Torpedót.