A Nyugat-Sydney-i Egyetem három kutatója az Ausztráliában honos, tavakban, állóvizekben élő szélesszegélyű huszárteknős (Emydura macquarii) fejlődését vették górcső alá. Az édesvízi teknősök a sekély fészkekben több szintben rakják le tojásaikat. A felső sor tojásaiban fejlődő embriók körülményei sokkal kedvezőbbek, hiszen környezetük hőmérséklete akár 6 Celsius fokkal is magasabb, mint a fészek alján - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

"A tojások alsó rétegeiben fejlődő embriók valamiképp felgyorsítják az anyagcseréjüket, hiszen a csoportos kikelés növeli túlélési esélyeiket. Egy magányos kis teknős kiváló célpontot szolgáltat a ragadozóknak" - hangsúlyozta Ricky Spencer, a tanulmány társszerzője.

A magzati fejlődés felgyorsításának mechanizmusa nem tisztázott, bár a Nyugat-Sydney-i Egyetem biológusai több elméletet is kidolgoztak. Véleményük szerint a fejlettebb embrióknak erősebb a szívverésük, amit az egymásra fektetett tojásokban rezgés útján érzékelnek testvéreik is. Előfordulhat, hogy a jelzést az embriók által kibocsátott gázok jelentik.

"A tojások lélegeznek - beszívják az oxigént és szén-dioxidot bocsátanak ki. A fészek legalján rengeteg szén-dioxid gyűlhet fel, ami jelzés lehet a kevésbé fejlett teknősök számára" - magyarázta Ricky Spencer, hozzátéve, hogy az iramot mindig a leggyorsabban fejlődő teknősök diktálják.