Az Extremadurai Egyetem kutatói javarészt a Kr.u. 9-10 századi dokumentumokat, az iszlám történetírók, földrajztudósok 816 és 1009 közötti időszakból származó feljegyzéseit elemezték, de felhasználtak valamivel későbbi forrásokat is. A korabeli feljegyzések elsősorban társadalmi és vallási eseményekre vonatkoznak, de a szerzők bele-beleszövik a szokatlan időjárásra vonatkozó észrevételeiket is - olvasható a Popular Archaeology régészeti hírportálon, valamint a PhysOrg tudományos honlapon.
El-Jakubi földrajztudós 891-ben arról ír, hogy Bagdadnak nincs párja a világon: itt forrók a nyarak, s hideg a telek. A leírásból az Extremadurai Egyetem kutatói arra következtettek, hogy az éghajlat kedvezett a földművelésnek.
Az időjárásra vonatkozó információk fel-felbukkannak az arab történetírók - Muhammad ibn Jarir al-Tabari (838-923), Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160-1233), Al-Szujúti (meghalt 1505-ben) - munkáiban is.
"Az éghajlatra vonatkozó információ javarészt olyan gyakori eseményekre - szárazságra, árvizekre - vonatkozik, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érintették. Ugyanakkor találtunk ritkán tapasztalható jelenségekre vonatkozó adatokat is, olyanokra, mint a jégverés, a folyók befagyása, vagy havazás" - magyarázta a kutatásokat irányító Fernando Domínguez-Castro.
AP
A feljegyzésekből megtudható, hogy a 10. század első felében megszaporodtak a szokatlanul hideg időjárásra vonatkozó tudósítások, beleértve a Kr.u. 920 júliusában bekövetkezett hirtelen hőmérsékletesést, valamint három havazást, amelyek 908-ban, 944-ben és 1007-ben keserítették meg a bagdadiak életét. A modern időkben egyetlen, a 2008-as bagdadi havazás ismert.
"A 10. században hirtelen beköszöntött hideg időszak közvetlenül megelőzte a középkori meleg periódust" - jegyezte meg Fernando Domínguez-Castro, aki szerint 920 júliusában a nem várt hőmérsékletesést egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta, ám ezt a feltevést további kutatások során kell igazolni.
Mint kifejtette, a múltbeli időjárási jelenségek rekonstruálása segít megérteni a jelenkori klimatikus változásokat. A régmúlt éghajlatváltozását eddig leginkább a fák évgyűrűinek, korallok, valamint jégfuratok alapján elemezték.
"A mostani tanulmány azt mutatja, hogy történelmi, politikai és vallási dokumentumok is értékes adalékokkal gazdagíthatják a klímaváltozásra vonatkozó ismereteinket" - összegezte Fernando Domínguez-Castro.
