„Valóban én vagyok Old Shatterhand” – hangoztatta többször is Karl May egyes szám első személyben írt népszerű indiántörténetei kapcsán.
Hittek is, meg nem is kortársai a szászországi szegény családban született Maynak. A lopásért, csalásért többszörösen börtönviselt írónak sokan szemére vetették, hogy hemzsegnek a csúsztatásoktól és torzításoktól „önéletírásai”, amelyeket eredetileg rabtársai szórakoztatására ötlött ki, ám egy börtönlelkész javaslatára papírra is vetett.
A tehetős írófejedelemmé vált szerző „azonosságát” Old Shatterhanddel csak az 1970-es évek elején kezdték újra bolygatni. „Egy nap Franz Remmel erdélyi szász újságíró, abban az időben a bukaresti Agerpres román hírügynökség munkatársa, találkozóra invitálta édesapámat, a Kolozsvárott élő Xantus Jánost. Azt állította, hogy irodalomtörténeti kutatásaiból kétséget kizáróan kiviláglik: Old Shatterhand alakját Karl May az egyik felmenőnkről, az etnológus, természetkutató, kartográfus világutazó Xantus Jánosról mintázta” – mesélte a HVG kérdésére Xantus Gábor kolozsvári filmrendező.
Arról, hogy mi támaszthatja alá azt a feltételezést, hogy Old Shatterhand alakja magyar minta alapján született, az e heti HVG-ben olvashatnak.
A politikát uraló arrogancia és a lebutított beszédmód erős apátiát okozott a társadalomban, de most ez változóban van – mondja Radnóti Sándor művészetfilozófus, aki szerint a kultúrát ízlésterrorral sem tudják megingatni. HVG-portré.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
