A nyomtatott mikroelem olyan parányi eszközök áramellátásáról gondoskodhat, amelyek orvosi, kommunikációs és sokféle más terület laboratóriumi asztalain hevertek, mivel nem volt a működésükhöz szükséges, elég kicsi telep - közölte a Harvard és az Illinoisi Egyetem közös kutatócsoportja.

"Először mutattuk meg, hogy tudunk 3D-vel elemet nyomtatni, ráadásul a legszigorúbb előírások szerint" - mondta Jennifer Lewis, a kutatás vezetője.

A mikroelem nyomtatásához először különleges tintákat kellett tervezni. Az irodai nyomtatók patronjával ellentétben, mely cseppekben bocsátja ki a folyadékot és eláztatja a papírt, a 3D-nyomtatáshoz két követelménynek kellett megfelelniük: finom szelepen át bocsássa ki őket a nyomtató, és azonnal a végleges formájában szilárduljanak meg.

A tintáknak ezen kívül aktív elektrokémiai anyagból kellett készülniük, hogy a belőlük nyomtatott anódok és katódok valóban működjenek. Külön készült egyfajta lítiumvegyületből tinta az anód, egy másik fajtából a katód számára. A nyomtató a kétféle tintát két aranyfésű fogazatára bocsátotta, melyen át az anódok és katódok szálai szoros kazallá fonódtak össze. Ezt egy parányi tartóba helyezték, megtöltötték elektrolit oldattal, és kész volt az elem.

"Csöpp mérete ellenére elektromos teljesítménye, feltöltési és lemerülési ideje és élettartama a bolti elemekéhez hasonlítható" - állítják a kutatók az Advanced Materials szakfolyóiratban megjelent tanulmányban.