Sem profi, sem extrém sportolónak nem kell ahhoz lenni, hogy az ember ki tudja használni a GoPro kamerákban rejlő lehetőségeket. Mi a Hero3+ Black Edition modellt vettük kezelésbe, tesztsorozatunk első részében egy síelés alatt.
A profi és az extrém sportolók régóta használják már a GoPro különböző típusait, de mi csak pár hónapja, néhány Facebookon látott kép és videó után kezdtünk el azon gondolkodni, vajon egy átlagos ember – aki nem feltétlenül pályázik a hős billogra – is hasznát tudná venni egy ilyen kamerának. Ennek megfelelően nem egy technikai beszámoló vagy összehasonlító tesztelés következik, sokkal inkább annak bemutatója, hogy mire és talán hogyan érdemes a mindennapi életben és hobbisportok alkalmával használni a GoPro kamerát.
A hagyományos kamerához, illetve fényképezőgéphez szokott kezek eleinte nem tudnak mit kezdeni az apró, kijelző nélküli, de cserében 170 fokos látószöggel rendelkező hihetetlen felbontású kamerával. A kiegészítők sokasága és változatossága először meglepi az embert, de miután sorban kiteszi őket egymás mellé, azon kezd el gondolkozni, hogy ezeket mire is lehet majd használni bevetés közben.
A GoPro-alkalmazás telepítése után teljesen transzba eshetünk, hiszen a drágaszágom egy új funkcióval bővül: a mobilon keresztül láthatunk a kamera szemével. Nagyjából fél óráig tart a varázs, ennyi idő kellett ugyanis, hogy a wifi kapcsolat leszívja a kamera akkumulátorát. Ezt fokozottan érdemes megjegyezni, a játék hevében ugyanis egy új felhasználó hajlamos lehet elrontani későbbi saját szórakozását – ha appos kapcsolatot tervezünk, mindenképpen legyen nálunk pótakkumulátor.
A varázs gyors múlása után egy hosszú, sok sportágra és egyéb, hétköznapi helyzetekre kitérő tesztbe fogtunk, amelynek az első része következik most.
Első teszt – Road movie
Kocsi elő, tetőcsomagtartóra felcsíptet és indulás.
Rövid út – Tatabánya oda vissza – 10 km után vízcseppek és mocsok – élvezeti érték a nullához konvergál.
Hosszú út – Gerlitzen – a kamera egy óra alatt fogott egy bogarat ami igen pofás, de csak rövid távon.
Második teszt – síelés
Itt aztán kipróbálhatunk mindent, jöhetnek a kiegészítők, és tényleg csak a kreativitás szab határt a lehetőségeinknek. A GoPro mozgásban érzi elemében magát. Így készülnek a legjobb felvételek, így van lehetőségünk igazán kihasználni a többi kamerával, fényképezőgéppel szembeni előnyeit.
Íme néhány trükk,
amire az első pár használat után rájöttünk. A legfontosabb a gyakorlás. Mivel ugyanis a kamerán nincs azonnali kontrollt biztosító kijelző, így csak este, a gép előtt derül ki, hogy sikerült a nap.
Ha mozgó tárgyat szeretnénk felvenni (valaki síel, fut, ugrik, repül) akkor célszerű az arcunkhoz (állunkhoz, szánkhoz) szorítani a gépet, így sokkal stabilabb lesz, nem lesz a felvételen az a fajta remegés, ami akkor keletkezik, ha a kezünkben van. Viszont minden rajta lesz, amit látunk, hiszen a kamera közvetlenül a fejünk környékén foglal helyet.
A leghasznosabb a teleszkópos bot, amire nem kell a flanc, távirányító meg minden, legyen könnyű és hosszú. Tesztünk során egy aránylag nehéz távirányítósat használtunk, viszont a távirányítót feleslegesnek ítéltünk. Csak azt a néhány másodpercnyi felvételt spórolhatja meg vele az ember, ami a bekapcsolás után és a kikapcsolás előtt van – de ha úgyis meg szeretnénk vágni a videót – amire azért jó esély van –, akkor felesleges pénzt adni a távirányítóért.
Ha teleszkópos botot használunk, akkor jobb stabilabb felvételt lehet készíteni, ha a kamera lóg, azaz a súlypont lent van. Logikus, és mégsem ez az első gondolat, ha kezünkbe vesszük a gépet, a többség egyensúlyozni próbál vele, ami billegő mozgást eredményez.
Önmagunk fényképezése teleszkópos rúdon – beállítás: felvétel 2 másodpercenként – egy kilátóponton körbeforogva, biztos lesz legalább egy olyan kép, ahol mindenkinek nyitva a szeme és be van csukva a szája.
Ugyanezzel a beállítással felcsíptettük a kamerát a felvonófülkén kívül egy sílécre. Egy egész jópofa sorozat készült így, ami visszaadja a látottakat és a felvonózás hangulatát.
A hatalmas látószög, ami elősegíti a gyönyörű panorámaképek készítését, igen rossz szolgálatot tesz, ha például a sisakon van a kamera. Igazán izgalmas dolgot kell látnunk, hogy az a felvételen ne legyen unalmas és kicsi. Igazán jó képeket 20-30 cm-ről (is) lehet emberekről készíteni, és valljuk be, ez sisakról már a személyes zóna határait súrolja.
Egy érdekes kísérlet a kamera mellkashevederre való rögzítése, ami egy sajátságos nézőpontot biztosít. A kamera azt veszi, amerre a törzsünk mutat (nem túl szerencsés), cserébe a felvételeken látszanak a karjaink, ami ad neki egy csavart.
A kamera hatalmas látószöge viszont egy kis torzítást eredményez.
Következő tesztünkben utazunk és videózunk, sőt utána még meg is vágjuk.
(A kamerát és kiegészítőit a hivatalos magyarországi forgalmazó GoPro Tech Centertől kaptuk tesztelésre.)
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Zippert a szélsőjobboldali AUR párt köreiből bízták meg a feladattal.
