A zsidókkal háborúzó, istenkáromló babiloni király, Nabukodonozor történetét feldolgozó Verdi-művel, a Nabuccóval avatta fel nemrégiben az interneten élőben élvezhető közös UHD-közvetítését a bécsi Staatsoper és a Samsung. Az első darab kiválasztása akár jelképesnek is nevezhető: az itáliai komponistát ez az 1842-ben bemutatott – a sorban egyébként harmadik – operája tette igazán népszerűvé. A mostani bécsi előadás apró szépséghibája volt ugyanakkor, legalábbis az operaínyencek számára, hogy a baritonra írt címszerepet a kétségkívül nézővonzó, ám mára a tenor hangfekvésből kiöregedett, 73 éves Plácido Domingo énekelte.

Távopera gyerekcipőben

Mit sem vont le azonban mindez az új technológia értékéből, hiszen mostanáig aligha lehetett operaelőadást ilyen minőségben élvezni a nappaliban. A Mezzo tévé műsora korántsem hozza ugyanezt a színvonalat, a Magyarországon 6 éve elérhető New York-i Metropolitan Opera élő HD-s közvetítései pedig csak négy város öt kiválasztott mozijában, előadótermében követhetők. Igaz, utóbbi hangminősége – köszönhetően a professzionális hangrendszernek – jóval meggyőzőbb, mi több, illúziókeltőbb. A sajtó számára egy extravagáns budai villában bemutatott UHD-s, staatsoperes adás közben érzékelhetően hiányoztak a teltebb mélyek (komolyabb hangfalakkal nyilván orvosolható ez is), ráadásul feltűnő volt, hogy az énekesek „távolabbról” szóltak, mint a zenekar. A Samsungnál ez utóbbi felvetésünkre azt válaszolták: mivel a térmikrofonok mellett mikroportok is veszik a szereplők hangját, a jelenséget a hangmérnökök könnyen kiküszöbölhetik. Akárcsak azt, hogy a közvetítés idején ne lehessen néhány percenként elektronikus „reccsenéseket” hallani, mintha egy pillanatra megszakadna az adás. (Ezt a sugárzásoldali technikai problémát azóta állítólag már meg is oldották.)

Asus

Tömörített kép, közel veszteségmentesen

Az adásfolyam zavartalanságát egyébiránt az UHD-s közvetítésekhez ajánlott 12 Mb/sec-os adatátviteli sebesség szavatolja. A gyors internet elsősorban az UHD-felbontású képek (3840 x 2160 pixel, a FullHD négyszerese) élvezetes megjelenítéséhez szükséges. Azzal együtt is, hogy a Staatsoperben két darab UHD, illetve 4 FullHD kamerával rögzített eseményeket a legújabb szabvánnyal, a HEVC kódolással tömörítik, mielőtt feltennék a világhálóra. A HEVC (High Efficiency Video Coding) mozgókép-tömörítési eljárást idén év elején véglegesítették – az öregecske AVC-videokódolás leváltására –, az ezzel csomagolt adatfolyamot az okostévék állítólag veszteségmentesen képesek kibontani és eredeti minőségben megjeleníteni.

A látványra nem is lehetett panasz a bemutatón használt hajlított képernyőn: a színek teltek voltak, a kép – már-már valószerűtlenül – tűéles, a mozgások zökkenőmentesek, igaz, nem sportközvetítést néztünk. Más kérdés, hogy az UHD tévék egyik különleges képességét, a tetszőleges zoomolási lehetőséget csak úgynevezett Futball módban próbálgathatja a néző. Az operaközvetítések esetében az UHD-tulajdonos mindössze azt döntheti el (igaz, ezt bármikor váltogathatja), hogy a nagytotált (az egész színpadot mutató képet) avagy az „operafilmet” (azaz a különböző kamerák nézőpontjából összeállított, változó kivágású adást) nézi. Nem valószínű persze, hogy e funkció hiánya különösebben zavarná az operakedvelőket.

AFP / Samsung

Egyszeri és nincs ingyen

Az előadásokat időzónánként eltolva, a bécsi eredetinek megfelelő helyi idősávban lehet megtekinteni (a megfelelő felhasználói fiók aktiválását követően), ám a műsor későbbi megtekintésre nincs mód, minden előadás, akárcsak az operában egyszeri, megismételhetetlen. És ugyanúgy fizetős, mint a valóságban: egy operáért a nagyjából a legolcsóbb helyárnak megfelelő 14 eurót kell leperkálni, egy éves bérletért 320-at (egy Samsung UHD okostévé vásárlását követő első évben a szolgáltatás ingyenes). Aligha okozhat ez gondot a tulajdonosoknak. A prémium szolgáltatás lejátszására alkalmas készülékek közül ugyanis a 40 colos képátlójú 350 ezer, míg a 85 colos csúcskategóriájú („akciósan”) jelenleg 7 és félmillió forintot kóstál.

Aki a focivébére venne hajlított UHD tévét, az legközelebb június 30-án Leos Janácek művét, A ravasz rókácskát élvezheti otthon, „élőben”, feltéve, hogy nem a brazíliai nyolcaddöntőt akarja inkább nézni.