Érdekes témára világít rá Jonathan Crary, amikor az alvás kérdését kezdi feszegetni 24/7 című könyvében: azt állítja, hogy a 21. századi kapitalizmus idejére tulajdonképpen már csak ez az emberi aspektus nem került a gazdaság teljes befolyása alá, bár már jól látszanak az alvás ellenében formálódó erők. Elég csak a nonstop nyitva tartó éttermek, boltok, benzinkutak, fénymásolók stb. példáira gondolni – ezek egytől egyik apró részecskéi annak a tendenciának, aminek gyökereit Crary nem pusztán gazdasági érdekek mentén, de filozófiai alapokról is vizsgálja. Kiinduló példaként egy kiváltképp érdekes esetet említ: Észak-Amerika nyugati partjainál a koronás verébsármány útvonalát figyelve vették észre, hogy a madár képes akár egy hétig is alvás nélkül repülni célja felé. A különleges teljesítmény azonban nem ornitológiai szempontból vált a kutatások középpontjává: az Egyesült Államok védelmi minisztériuma öl a vizsgálatokba iszonyatos mennyiségű pénzt annak érdekében, hogy a madarak agyi aktivitását modellezzék, bízva abban, hogy az így nyert információk segítségével az embert is hasonló teljesítményre tudják sarkallni.

MTI / EPA / Danyilo Prihogyko

De nem pusztán katonai célokra használhatóak a koronás verébsármánytól eltanult alvásmentesítő technikák: a hét minden napjának minden pillanatában működő globális infrastruktúrák maximális kihasználásához szükség van olyan emberekre, akik ehhez idomulva, folyamatos munkával és fogyasztással képesek működtetni ezt a rendszert. A tőzsdei műveletek az időeltolódás miatt tulajdonképpen soha nem állnak meg, a kontinensek közötti logisztikai összeköttetések a nap teljes időszakát kihasználják, az online boltok pillanatnyi késlekedés nélkül szolgálják ki vevőiket – sokan már másnapra vállalják is a vásárolt portéka kiszállítását, digitális termékek esetében pedig az időtényező lényegében már teljességgel irrelevánssá vált.

Gyarmatosítják az alvásunkat

Crary szerint az alapvető emberi szükségletek többsége már pénzügyileg konvertálható formát nyert: az éhség, a szomjúság, a szexuális vágy, netán a barátság üzletileg értelmezhető és hasznosítható – szükségleteink egyetlen egy aspektusát nem tudta eddig a profitgépezet bedarálni, mégpedig az alvást. Ahogy a szerző megállapítja, az alvás valamiféle „kríziságazat” globális jelenünkben, ami nem illik bele a piac világába, megzabolázhatatlan, felforgató, hiszen egyáltalán nem lehet belőle profitot termelni. Bár ezekkel az érvekkel egyet lehet érteni, Crary logikájában felfedezhető egy érdekes vakfolt, ami némileg már most is ellentmond annak, hogy az alvás bevehetetlen bástyaként őrzi az egyén szuverenitását a globális rendszerekkel szemben.

Mai, úgynevezett késő kapitalista gazdasági berendezkedésünkben ugyanis épp nemrégiben jelent meg az alvást gyarmatosító tendencia, ami ráadásul a legtökéletesebb ideológiai konstrukcióval igyekszik minél hatékonyabban rávenni az embereket arra, hogy adják fel mindazt, ami eddig a nyugodt, külső tényezőktől zavartalan alvást jelentette. Ez a trend a mobilizált digitális világ új térnyerése felől érkezik: a viselhető digitális kütyük, az okos kiegészítők, a dolgok internetének egyre szerteágazóbb és egyre inkább mindennapjainkba épülő termékskálájától.

AFP / Justin Tallis

Ha egy pillantást vetünk a legfelkapottabb eszközökre, azt látjuk, hogy az egészség és fitnesz kategória látványos szoftveres és hardveres fejlődésen ment keresztül az elmúlt pár évben: mindennapossá váltak a napi aktivitást vagy sportteljesítményt ilyen-olyan paraméterek alapján mérő és elemző karkötők, okosórák és társaik. Ezek közül több már kifejezetten az alvási ciklusok elemzését hirdeti: hagyjuk magunkon a viselhető eszközt alvás közben is, majd másnap reggel színes-szagos grafikonokon vizualizálhatjuk, miért nem aludtunk olyan jól (vagy ha épp kifejezetten pihentető alvást tudhatunk magunk mögött, megtudhatjuk, miért volt az – vagy abszurd esetben az eszköz elmagyarázza, miért nem volt mégsem olyan pihentető ez az egész).

“Jól alszol, csak így tovább!”

A jelszó a hatékonyság, aminek mérőszáma a termelékenység, illetve a pénz. A fittség mérése, a lépésszámláló fennhatósága, az okosórába épített pulzusmérés mind arra hivatott, hogy a haszon oltárán áldozhassunk testünk lehető legfókuszáltabb kihasználásával. Nem elégséges azonban már a ténylegesen hasznosítható testmozgást magába foglaló nappali időszak bekebelezése: alvás közben is szükségessé válik ugyanazon elvek érvényesítése, amelyek a nappali elemzések során is elsőbbséget élveznek. Ha jobban belegondolunk, alvásunk már nem is a saját privilégiumunk: ha reggel hat órára állítjuk az ébresztőt, az okos eszköz az alvásmintázat kielemzésével dönthet úgy, hogy inkább 20 perccel korábban ébreszt, mert úgy érzékeli, az alvásciklus akkor ér abba a fázisba, amellyel a nappali hatékonyságot maximalizálhatja. Hol van már a megnyugtató „szundi” opció?!

A lényeg az egészséges életmód imperatívusza, amit persze a pozitív megerősítéssel ("Ez az, szuper jól alszol, csak így tovább!"), a gamification szabályaival ("Mormota jelvényt kapsz – oszd meg társaiddal is a sikered, vagy hasonlítsd össze eredményed facebookos ismerőseidével!"), vagy egyszerű algoritmikus tanácsadással ("Ne igyál annyi alkoholt lefekvés előtt!" – ezt persze okostelefonunk egy másik alkalmazásának adataiból állapítja meg az eszköz) toldanak meg. Mindez azonban az alvás gyarmatosítását jelenti. Miért? Ne higgye senki, hogy ezek az eszközök és a hozzájuk csatolt felhasználói élmény önmagában valóként épülnek be életünkbe.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az alvásmenedzsment célja pontosan megegyezik mindazon gyakorlatokkal, amiket Crary említ, csupán sokkal intimebb területre tévedünk, hiszen már nem az alvás idejéhez, hanem magához az alvás aktusához kapcsolva jelennek meg a hatékonyság, az azonnaliság, a mindig elérhetőség információs görbéi, és nem külső kényszer ürügyén, hanem önmegfigyeléssel járulunk hozzá a gazdasági logika kíméletlen pragmájához.