Fotózunk... ha kell, ha nem – erre világított rá Nagyítás galériánk még két éve, azóta pedig legfeljebb annyit változott a helyzet, hogy még természetesebbé vált életünk állandó dokumentálása. És sokszor nem (csak) a lájkokért, hiszen alapvetően az a cél, hogy megőrizzük emlékeinket.
A Farfield Egyetemen végzett kutatás szerint viszont pont az ellenkezőjét érjük el. A részletek felelevenítése ugyanis pont attól válik nehézzé, hogy ezt a kameránkra bízzuk. Ennek bizonyítására diákokat kértek arra, hogy egy múzeumban egyes dolgokat fotózzanak le, de legyenek olyanok is, amelyeket csak megfigyelnek. Másnap tesztelték a fiatalokat, akik nehezen tudtak visszaemlékezni azokra a kiállítási darabokra, amelyeket lefotóztak, a csupán szemmel megfigyeltek esetében nem volt ilyen gondjuk.
AFP / Frederic J. Brown
Linde Henkel, a kutatás vezetője szerint a kamerára külső memóriaként tekintünk, ezért nem mozgósítunk energiát arra, hogy megjegyezzük a látottakat. Az persze továbbra is vitathatatlan, hogy hosszú távon a fotók segítenek visszaemlékezni, de rövid távon káros ez a hatás. Az élmények, majd a későbbi visszaemlékezések nem ugyanolyanok, mintha csak megéltük volna őket fotózás helyett.
Ezt a jelenséget viszont előnnyé is lehet kovácsolni. Egyes esetekben ugyanis arra kérték a diákokat, hogy ne egy kiállítási darabot fotózzanak, hanem annak egy apró részletére zoomoljanak és azt örökítsék meg. Ilyenkor az agyunk a fotózás ellenére extra erőfeszítéseket tesz, éppen ezért az így fotózott tárgyakra jobban vissza tudtak emlékezni a résztvevők.
Szintén érdekes megállapítása a kutatásnak, hogy a fiataloknál nem is az emlékek megőrzése a cél. Ez az idősebb generációra igaz, a mai huszonéveseknek ugyanis a fotózás nem az emlékezés, hanem a kommunikáció alapvető eszköze. Henkel szerint erre a legjobb példa a Snapchat óriási sikere, hiszen itt nem maradnak meg a fotók és a videók: megnézzük őket, majd megsemmisülnek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
