A szelfi, vagyis önfotó készítése nem először ad okot tudományos kutatásra, de a Toronto Egyetem vizsgálata az eddigi talán legérdekesebb szempont alapján készült: önértékelési zavarokat állapított meg a rendszeres szelfizőknél. Bár csak közel 200 ember vett részt a kutatásban, mégis elgondolkodtató a jelenség, és pár tesztkérdéssel gyakorlatilag bárki elvégezheti ezt a kutatást a barátai körében, hátha valakit érdekes lebeszélni a szelfizésről.

A kutatásban részt vevők egyik fele rendszeresen készített magáról szelfit, a másik fele viszont egyáltalán nem. Mindenkiről kértek két fotót: az egyiknek egy szelfinek kellett lenni, míg a másikat nem maguknak kellett készíteni, hanem meg kellett valakit kérniük, hogy fotózzák le őket.

Ezután mindenki láthatta a többi ember fotóját, amelyeket három szempont alapján kellett értékelniük: mennyire tartják szépnek az illetőt; lájkolnák-e a képet, ha egy közösségi oldalán látnák; valamint mennyire tartják az illetőt nárcisztikus személyiségnek. Sőt, mindenkitől megkérdezték azt is, hogy szerintük ők milyen értékelést kapnak ezekre a kérdésekre.

Kiderült, hogy ugyan mindenki valamivel szebbnek és lájkgyanúsabbnak találta magát, mint amit az osztályzatok átlaga hozott, de az feltűnő volt a kutatóknak, hogy a szelfikészítők hajlamosak voltak nagyon komoly mértékben jobb osztályzatot adni magukra, mint közel kétszáz fő átlagosan. A szelfizők önértékelési zavarát még furcsábbá teszi, hogy szerintük azokon a képeken sokkal jobban néznek ki, amelyeket maguk csinálnak, a mások által készített fotók nem adják vissza szépségüket.

Ezek után meg sem lepődünk, hogy azokat, akik rendszeresen szelfiznek – a többiek nem tudták, hogy ki melyik csoportba tartozik – sokkal inkább gondolták nárcisztikus személyiségnek, mint azokat, akik csak a kutatás miatt készítettek szelfit.