Az utasok a fedélzetről sorra hívták a családjukat, küldözgették az sms-eket, és a gép hamarosan lezuhant. De nem a rádióhullámok miatt. A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások „negyedik gépét” az eltérítők vitték földre, miután az utasok egy csoportja a tragikus végkifejletig harcolt a légi kalózokkal.

A történet is jelzi, hogy repülőről elvben nem szabad ugyan, de a gyakorlatban úgy-ahogy lehet telefonálni. Főképp, ha a gép alacsonyabban száll. Hamarosan már a Holdról is lehet: néhány hónapja jelentették be, hogy jövőre 4G-s (vagyis a Földön ma általában használatos norma szerinti) adóvevőt építenek odafönt, a Vodafone, a Nokia, az Audi és a berlini PTScientists cég részvételével.

A repülőgépes mobilozás lehetősége mindeddig mégis igencsak korlátozott maradt. Részben azért, mert a jól ismert bázisállomások antennái lefelé sugároznak, illetve lentről veszik a maroktelefonok adását. Ami a hullámokból fölfelé terjed, az csupán a maradék, amire csak bizonytalanul lehet számítani. További akadály, hogy ha valaki menet közben telefonál, akkor az egymással szomszédos bázisállomások dolga, hogy zökkenőmentesen átadják egymásnak a hívást. Amíg valaki gyalogol vagy autózik, nincs is baj, mert a mai szabványok szerint a váltásnak óránként 180 vagy akár 250 kilométeres sebességig működnie kell. Ezt a határt manapság a szupergyors vonatok már feszegetik (persze nem Magyarországon), a repülő viszont az út nagy részében csak gyorsabb tud lenni.

Hogy miként oldják meg a szolgáltatók a kihívásokat, és hogyan mi húzta ki a csődből a műholdas telefonálásban úttörő Iridiumot, arról olvashat a HVG hetilap friss számában.