"Nem tett meg nagy utat, mivel az elmúlt évben az áramlat és a tengeri jég újra meg újra nekilökte a selfjég, vagyis a gleccserből a tengerbe nyúló parti jégtábla szélének" – mondta Daniela Jansen glaciológus, a bremerhaveni Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet tudósa. A jéghegy eddig nagyjából 50 kilométerre távolodott el attól a repedéstől, amelynek mentén levált a selfjégről. Helyzetéről tavaly novemberben fotókat is közzétettek a jelenséget akkor "sokkolónak" nevező tudósok.

"Úgy tűnik, az északi oldalon zátonyra futott, amelyen már több kisebb jéghegy is megfeneklett. A zátony azonban csak lazán kaphatta el, mert az áramlattal és az apállyal-dagállyal tovább mozog. Jó ideig eltarthat, amíg véglegesen útra kel" – magyarázta Jansen, aki szerint a jégóriás talán a következő antarktiszi nyár idején szabadul el, előbb vagy utóbb észak felé sodródik tovább.

A táblajéghegy, amely a tudósoktól az A68 nevet kapta, 2017. július 10. és 12. között szakadt le a selfjégről, egyike az utóbbi évtizedek legnagyobbikának. Amikor a kontinensről letört, 175 kilométer hosszú volt, helyenként 50 kilométer széles. Idő közben a széléről már levált néhány jégtömb a műhold- és radarfelvételek tanúsága szerint. "Alakja azonban nem nagyon változott" – mondta Jansen.

Egy évvel ezelőtt a kutatók attól tartottak, hogy a letörésektől hosszú távon az egész Larsen-C szétesik.

Az elmúlt két évtizedben az Antarktiszi-félsziget hét selfjege darabolódott fel vagy húzódott vissza, köztük a Larsen-A és Larsen-B. Ilyenkor a gleccser jégtömege "fékezés nélkül" zúdul a tengerbe, ezzel hozzájárul a vízszint emelkedéséhez. A maradék Larsen-C selfjég jelenleg stabilnak látszik, ám most is van néhány repedés, amelyet a tudósok továbbra is szemmel tartanak.

Ha tudni szeretne a fejleményekről, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.