Karácsony Gergely a valaha volt legnagyobb Pride-on: Ezen a napon Budapest Európa fővárosává vált – élő közvetítés a büszkeség napjáról
Kudarcba fullad a kormány hónapok óta tartó küzdelme, hogy betiltsa a Pride felvonulást. A HVG élő közvetítése.
December 6-án éjfélig lehet szavazni a Magyar Rovartani Társaság honlapján a 2019-es Év rovarára. Az Év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életfeltételei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja.
Ismét három rovarfaj közül lehet választani, ráadásul az idei jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok. Íme a jelöltek:
- Kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) – Egy elég nagy, tejfehér színű, kerek szárnyú pillangó, ami elegánsan vitorlázik, vagy főként lilás színű virágokon szívogat. A kis Apolló-lepke teste a nappali lepkéknél szokatlan módon dúsan szőrös. Mindegyik szárnyának alapszíne tejfehér, erezetük fekete, elülső szárnyán két fekete folt látható, de még feltűnőbb, hogy a szárnycsúcsnál egy széles sávban hiányoznak a pikkelyek, ezért a szárnylemez itt áttetsző. Hátulsó szárnyának belső szegélyén fekete sáv van, amely kiegészülhet egy szárnyközépi sötét folttal. Párzási szokásai különösen érdekesek: párzás után a hím váladékot juttat a nőstény ivarnyílásának környékére, amely a levegőn hamar megszilárdul, így egy kemény tok keletkezik, amely lezárja az ivarnyílást. A kis Apolló-lepke hímje az ivarnyílás lezárásával azt próbálja megakadályozni, hogy a nőstény más hímekkel is párosodjon, e módon igyekszik biztosítani, hogy a lerakott petékből az ő utódai keljenek ki.
rovartani.hu / Sulyán Péter
- Magyar tarsza (Isophya costata) – A tarsza szó a XIX. században született, a kor kiemelkedő zoológusa, Frivaldszky János illette először ezen a néven a szöcskék egyik röpképtelen, csökevényes szárnyú, lomha mozgású csoportját. A tarszák legtöbb faja a Közel-Keleten, a Balkán-félszigeten és a Kárpátok hegyvidékein él, a magyar tarsza a Kárpát-medence bennszülött szöcskéje. A tarszák zöld színű, tojásdad testű rovarok, hosszú végtagokkal, a harmadik pár lábuk meghosszabbodott, ugrólábbá módosult, kövér testükkel és vékony lábaikkal azonban nem képesek nagyobb szökkenésekre. Növényevők, nem nagyon válogatósak, számos kétszikűt szívesen fogyasztanak. A tudomány ma csaknem száz tarszafajt ismer, és minden faj hímje az adott fajra jellemző ritmusban ciripel, ezt ismerik fel a nőstények, melyek ha hajlandók a párosodásra, válaszolnak a hímek hívóhangjára. A duett segítségével a pár megtalálja egymást a növényzet között. A nőstények potrohának végén ívelt, oldalról lapított, fogazott végű tojócső nyúlik hátrafelé, ezzel a talajba rakják le petéiket, amelyekből többnyire csak a lerakás utáni második-harmadik év tavaszán bújnak ki a lárvák. A petéknek ez az elhúzódó kelése biztosítja, hogy a populáció akár nagyobb katasztrófákat is átvészeljen.
rovartani.hu / Puskás Gellért
- Havasi cincér (Rosalia alpina) – A 3–4 centi hosszú bogár alapszíne fakó égszínkék, melyet bársonyos fekete foltok tarkítanak. Csápja jellegzetes: a legtöbb csápíz végét fekete szőrbojt díszíti. A karcsú hímet könnyen felismerhetjük arról, hogy a csápja sokkal (akár kétszer is) hosszabb, mint a teste, a vaskosabb nőstényé viszont éppen csak túlér a szárnyfedők végén. A havasi cincér lárvái nem túl régen elhalt fában fejlődnek, főleg a bükk törzsében és vastagabb ágaiban, a kifejlett bogarak is főleg bükkösökben élnek halott vagy kidőlt fákon, farakásokon. A hímek kis territóriumokat jelölnek ki maguknak, amelyeket bőszen védeni igyekeznek a hím vetélytársakkal és más bogarakkal szemben; néha még a közeledő embert is heves "csápolással" próbálják meg elijeszteni. A nőstényeket azonban a közelükbe engedik, és gyorsan párosodnak velük. A megtermékenyített nőstény az elhalt fa parányi réseibe rakja a petéit, ahonnan a kikelő lárvák hamar berágják maguk a mélyebb részekbe. A felnőtt bogarak élettartama csupán 10 nap körüli, bár a nőstények néha három hetet is megérnek, de ez idő alatt nem is táplálkoznak, hanem a lárvakorukban felhalmozott tápanyagokat élik fel. A lárvák viszont 3–4 évig fejlődnek a fa mélyén, majd az utolsó évükben visszajönnek a kéreg alá, és ott bebábozódnak.
rovartani.hu / Rahmé Nikola
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.
