Az érzelemátvitel fontos lehetőség az egyének közötti információk átadására, és az empátiának, vagyis a beleélés képességének alapvető eleme. A kutatók többnyire abból indultak ki, hogy ez a képesség az állatvilágban is jelen van. Ennek egyértelmű bizonyítékát azonban módszertani okokból nehéz megtalálni. Éppen ezért Thomas Bugnyar, a Bécsi Egyetem kognitív biológiai tanszékének munkatársa és Claus Lamm, az intézmény pszichológiai alapkutatásokkal foglalkozó intézetének tudósa és kollégáik olyan hollókkal dolgoztak, amelyek már hozzászoktak ahhoz, hogy viselkedéstudományi kísérletek alanyai.

A kísérletekben mindig két madár vett részt, az egyiknél pozitív vagy negatív hangulatot idéztek elő, ez alatt a másik figyelhette őt. A madár reakcióját a megfigyelő madár regisztrálhatta. Azt, hogy az első madár örömét vagy frusztrációját átvette-e a második holló, egy ambivalens szituációval tették próbára: edényekben táplálékot helyeztek ki a holló elé.

Általánosságban a madarak lassabban közelítették meg ételt, ha előtte frusztrált fajtársat láttak. A pozitív hangulatnak azonban nem volt olyan látható hatása – derül ki a PNAS című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból.

Annak ismerete, hogy nyilvánvalóan már a hollóknál is megtörténik érzelemátvitel, a tudósok szerint új fényt vet arra, hogy a fejlődéstörténet során mikor kezdett kialakulni az empátia őse.

A hollókkal kapcsolatban egyébként nemrég az is kiderült, hogy tudják, hogy ha van közönségük, akkor jóval hangosabban kárognak és hívnak segítséget.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.