Az első példányok kihelyezése óta eltelt másfél év alatt 50-ről 118-ra emelkedett a Mallee Cliffs Nemzeti Parkban élő erszényesnyulak száma, vagyis működik a ragadozómentes övezetek kialakításának modellje – közölte Matt Kean, az állam környezetvédelmi minisztere, hozzátéve, hogy további állatfajokat telepítenek be, újabb ragadozómentes övezeteket alakítanak ki és ezzel Új-Dél-Walesben „véget vetnek a fajok kihalásának”. Folynak próbálkozások a faj újrahonosításával Dél-Ausztrália államban is.

A WWF szerint az erszényes nyulak valaha Ausztrália területének 70 százalékán honosak voltak, de az európaiak betelepedése óta számuk drasztikusan csökkent, napjainkban már csak az Északi Terület és Nyugat-Ausztrália száraz, sivatagos vidékein, valamint Queensland egy apró délnyugati zugában fordulnak elő. Fő természetes ellenségei a vadmacskák és a rókák.

Egy másik elterjedt erszényesnyúlfaj, a fehérfarkú erszényesnyúl (Macrotis leucura), más néven kis erszényesnyúl vagy kis bilbi már rég kihalt. Utolsó hiteles észlelése 1931-ből származik. Az ausztrál őslakosok beszámolói szerint ők még az 1960-as években is találkoztak a faj egyedeivel, de azóta ők sem látták, így mára nagy valószínűséggel a faj végleg kihalt.

Az Ausztráliában bilbyként emlegetett erszényesnyulak kultikus státuszt élveznek az ausztrál popkultúrában.

Szerepelnek a velük 60 ezer éve együtt élő őslakosok dalaiban és történeteiben. Fontos funkció jut nekik az európai eredetű húsvéti kultúrkörben is: sok ausztrál háztartásban az Európában megszokott csokinyúl helyett csokibilbyt ajándékoznak a gyerekeknek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.