Az Egyesült Államokbeli Carnegie Mellon Egyetem kutatói meglepő módon képzelik el a virtuális valóság érzékelésének kiterjesztését: a szájat is bevonnák. Nem logikátlan ez az elképzelés, az ajkak ugyanis igen érzékenyek, idegsűrűség tekintetében közvetlenül az ujjbegyek mögött állnak.

Kihívást jelentett viszont ennek gyakorlati megvalósítása. Próbálkoztak apró robotkarokkal, amelyek megérintették az ajkat, illetve vizet spricceltek arra, azonban ez nem volt igazán praktikus. Ugyancsak kizárták a szájat eltakaró kiegészítőt, mert a VR-használók nem szeretik azt az érzést, hogy egyszerre takarják el a szemüket és a szájukat.

Más megoldásra volt tehát szükség, amit végül az ultrahang-hullámokban találtak meg. Az ultrahangok bizonyos érzetet keltenek, ha kis területre, például a szájra fókuszálnak. Ennek megvalósítása érdekében egy különleges, lapos, félhold alakú, 64 jelátalakítóval rendelkező eszközt rögzítettek a VR-sisak aljára. Ez az eszköz küldi az ajkak felé az ultrahangot. Minthogy az ilyen hullámok képesek – rövid távon – a levegőben is terjedni, az elképzelés jónak bizonyult.

CMU

Az újdonságot, amelyben a haptikus effektusok szinkronizálva voltak a VR-élmény vizuális képeivel, 16 önkéntes értékelte, s mindannyian erősebb VR-élményről számoltak be. Azonban nem minden hatás volt egyformán erős. A nyitott ablakból érkező esőcseppek és az ajkakon sétáló poloskák a legsikeresebb hatások közé tartoztak. Viszont nem működtek jól az olyan érzetek, mint amit egy pókhálón való átsétálás keltett, ezt az érzést ugyanis nincs értelme az arcra lokalizálni. Hasonló volt a helyzet az ivókúttal, mert bár vízsugárszerű érzet keletkezett az ajkakon, a nedvesség hiányában ezt nem igazán értékelték a kísérleti alanyok.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.