A kutatás az űrbeli mikrogravitációs körülmények okozta csontvesztést mérte fel, és azt is vizsgálta, hogy a Földön mennyire lehet visszafordítani a folyamatot. A kutatásban 14 férfi és három női űrhajós vett részt, akiknek átlagéletkora 47 év volt, és akik négy és hét hónap közötti időtartamot töltöttek az űrben, átlagosan körülbelül 5 és fél hónapot.

A Földre való visszatérés után egy évvel átlagosan 2,1 százalékkal csökkent csontsűrűséget mértek az űrhajósok sípcsontjában és 1,3 százalékkal csökkent csontszilárdságot. A 17 űrhajósból kilencen visszatérve nem tudták visszanyerni eredeti csontsűrűségüket.

Negatív hatással lehet az agyra egy hosszú űrutazás

Téri-vizuális feladatokkal vizsgálták az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Csoportjának kutatói a hosszú távú űrutazás agyműködésre és a megismerési folyamatokra gyakorolt hatását. A kutatócsoport elsőként mutatott ki jelentős teljesítményromlást az űrutazás kezdeti és későbbi szakaszaiban egyaránt.

A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Leigh Gabel, a Calgaryi Egyetem professzora elmondta: azt eddig is tudták, hogy az űrhajósok csontsűrűsége csökken a hosszú távú űrrepülés alatt. Kutatásuk újdonsága az volt, hogy hazatérésük után egy évig figyelték, hogy az űrhajósok csontsűrűsége visszaáll-e, és ha igen, akkor hogyan.

A kutatás szerint a hat hónapos űrbeli tartózkodás alatt akkora a csontveszteség, mint idősebb embereknél két évtized alatt a Földön, és ennek a veszteségnek az űrhajósok visszatérésük után csak körülbelül a felét tudták visszanyerni egy év alatt.

A csontvesztést az okozza, hogy az űrben a csontok nem hordoznak súlyt. Gabel szerint kutatásuk rámutatott, hogy az űrhivataloknak javítaniuk kell a hatást ellensúlyozó testmozgást és a táplálkozást a csontvesztés megelőzésére.

Lézerrel küldenének más csillagokhoz szabad szemmel nem is látható „űrhajósokat"

A medveállatkák parányi élőlények, csak a mikroszkóp alatt látszódnak. Ennek ellenére hihetetlen tűrőképességgel rendelkeznek, hiszen a szélsőséges körülményeket (vagyis például a nagyon hideget) is képesek elviselni. Ezért is foglalkoznak velük annyit a tudósok, és keresik azokat a jellemzőket, amiket még nem fedezték fel velük kapcsolatban. Nemrég rá is bukkantak egy újabb ilyenre.

A tanulmány szerint a hosszabb űrrepülések nagyobb csontveszteséget eredményeztek, és kisebb volt a valószínűsége annak, hogy a csont utána visszanyerhető.

Az űrállomáson végzett testmozgás fontosnak bizonyult az izom- és csontvesztés megelőzésében. Azoknak az asztronautáknak, akik többet edzettek, mint a Földön, nagyobb valószínűséggel regenerálódott a csontja a küldetés után.

A kutatásban szereplő asztronauták az elmúlt hét évben tartózkodtak az űrállomáson. A tanulmány nem adta meg a nemzetiségüket, de az kiderült, hogy az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, a Kanadai Űrügynökség, az Európai Űrügynökség és a Japán Űrhivatal munkatársai voltak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.