Charles Darwin szívesen fogyasztott olyan állatokat, amilyeneket korábban még soha senki. Ez vezetett egy nem túl szerencsés esethez 1833 karácsonyán.
Amikor az ember Charles Darwint képzeli maga elé, akkor általában egy olyan embert lát, aki csendesen ül a Galápagos-szigeteken, közben pedig egy különleges állatot figyel meg. Vagy ha nem is épp így látja őt, semmi esetre sem olyannak, aki egy hatalmas teknősbéka hátán lovagol, és úgy eszi a veszélyeztetett állatokat, mintha nem lenne holnap – írja az IFLScience.
Pedig az igazság az, hogy Darwin mind a kettőt megtette. Utóbbi pedig egy igen kellemetlen esethez is vezetett.
Darwin régóta keresett egy nandut, amit ő Avestruz petise néven illetett, és amit ma Darwin-nanduként jegyez a tudomány. Azért érdekelte a madár, mert csak apró különbség mutatkozott egye másik, szintén Dél-Amerikában élő nanduhoz képest.
A madarat éveken át nem tudta megfigyelni, egészen 1833 decemberéig. Ekkor a hajón, amin utazott, a karácsonyi vacsora igen különleges volt. Darwin először azt gondolta, hogy egy fiatal nandut fogyaszt el, de evés közben jött rá, hogy azt a madarat falatozza épp, amit később aztán róla neveztek el. A tudós ekkor kétségbeesetten pattant fel a helyéről, majd a maradékot magával vitte, hogy tanulmányozza az állatot. Végül bebizonyosodott, amit korábban gondolt: Dél-Amerikában valóban két nandufaj élt.
A történetben valójában az a különleges, hogy nem korábban történt meg. Darwin ugyanis a Cambridge University Glutton Club tagja volt, ami egy olyan klubot jelentett, amelynek tagjai olyan állatokat fogyasztottak el, amilyet előttük még senki.
Amikor először érkezett meg a San Cristóbal-szigetre, Darwin csak teknőshúst evett, amiből szerinte kiváló levest lehetett főzni, de maga a hús íze számára semmi izgalmat nem nyújtott. De itt történt meg az is, hogy egy óriás teknős hátán lovagolt, majd arra panaszkodott, hogy az nem bírja el a súlyát.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
