Fekete képernyőn két, síkban mozgó pálcika és egy kocka alakú „labda” – így indult az a ma 300 milliárd dolláros biznisz, amit videójáték-iparnak hívunk. Egyszerűségének egyik oka az volt, hogy Allan Alcorn pályakezdő szoftvermérnök készítette gyakorlásból, amikor az Atari videójáték-fejlesztő vállalathoz került. 1975-ig a bárokat, éttermeket és a kocsmákat hódítotték meg a Pong játékgépei, később elkészült a Pong Home verzió, ami otthoni körülmények között, a televízióra kötve volt játszható.

A kezdeti időszakban, a kocsmákban a színes és hangos flippert felváltó puritán Pongban sok fiatal a jövőt és a modernitást látta, ez hozzájárult a robbanásszerű népszerűségéhez. Bár azóta a piac azóta csak szebb és nagyobb élményt nyújtó játékokból áll, a Ponggal mai napig játszók pont azt tartják pozitívumának, hogy a játék egyszerűsége és repetitív játékmenete miatt sokkal meditatívabb és megnyugtatóbb, mint a modernebb társai.

Majom irányítja a gondolataival a Pong játékot a Neuralink kísérletében (2:15-től):

Mivel egyszerűen megtanulható és játszható, kutatásokban és kísérletekben, többek között mesterséges intelligenciák és tanuló algoritmusok betanításában, neurális hálózatok fejlesztésében is ezt a játékot használják, de helye volt a Neuralink nevű agy-gép interfész kísérleteiben is.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.