Pál Gabriella régész, a Tatabányai Múzeum igazgatója szerint a területen két vízfolyás találkozásánál egykor kiemelkedő, homokos dombhát terült el, mely mindig használatban volt. A leletek több évezredet ölelnek át, így kerülhetett például élelemtároló gödör egy sír mellé. A most zárult feltárások decemberben kezdődtek Tatabánya Dózsakert városrészében.

A legkésőbbi lelet egy feltehetően a 6. században élt germán férfi sírja. Lábai mellett egy-egy vaskard feküdt, melyeket sikerült egészben kiemelni, a sírból még kőberakásos, ruha- vagy övdíszeket sikerült megmenteni.

Mellette egy ugyanolyan tájolású üres sírt tártak fel. A sírrablók félrevezetésére szolgáló módszer azonban itt nem járt sikerrel, a harcos hiányzó lábfejeit valószínűleg díszes lábbelije miatt vihették el egykor.

Egymás közelében további 4–5 sírt találtak, amelyekből nem kerültek elő tárgyak, ezek egy, az Árpád-kori temetőhöz tartoztak az 1200–1300-as évekből.

A terület legrégebbi leletei a földbe mélyített házak nyomai a késő bronzkor-kora vaskor idejéből, Kr. e. 1000 környékéről származnak. Ha bebizonyosodik, hogy a nyomok kora vaskoriak, akkor itt helyezkedhetett el az a település, amely ahhoz a temetőhöz köthető, melyet korábban a Dózsakert városrész elején feltártak.

A leletanyagot Tatabányai Múzeumban tisztítás és rendszerezés után tudományosan feldolgozzák, majd az intézmény tervei szerint a leletekből egy kisebb kiállítást rendeznek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.