A szárazság ellen olykor napjainkban is nehéz a küzdelem, de már sokkal több eszköz áll rendelkezésünkre, mint mondjuk a középkorban. Pedig az akkor élt embereknek is meg kellett küzdeniük vele, és úgy tűnik, a korhoz mérten egészen kreatív megoldást alkalmazott a középkori ember: hatalmas tározókat.

Mint a Science Alert írja, Nagy-Zimbabwe volt az első nagyváros Dél-Afrikában, nagyjából 18 ezren élhettek ott egykoron – nagy rejtély, hogy napjainkban miért hever romokban, de elképzelhető, hogy az aszálynak és a szárazabbá váló éghajlatnak köze lehetett hozzá.

Most régészek a romok között bizonyítékokat találtak arra, hogy a középkorban ott élő emberek miként őrizték meg a vizet. Egy dán, dél-afrikai, angol és zimbabwei tagokból álló kutatócsoport szerint a területen található nagy, körkörös mélyedések – melyeket „dhaka gödröknek” neveznek – funkciója valójában egészen más lehetett, mint azt eddig gondolták: nem agyagot ástak ki, hanem vizet foghattak fel bennük.

Az Anthropocene folyóiratban közölt megállapítások szerint az esővíz összegyűjtésével, vagy a folyók, patakok körbekerítésével az egykoron itt élt emberek azt is elérhették, hogy a szárazabb időszakokban is legyen vizük a mezőgazdasághoz, valamint ivóvíznek. Mindezt megerősítheti, hogy a gödrök környékén a kutatók olyan növényi maradványokra is bukkantak, melyek magas nedvességtartalmú talajban, például folyók vagy talajvíz-források közelében nőnek.

A kutatók a területet lézerszkenneléssel térképezték fel a levegőből, így a növényzettel sűrűn benőtt területeket is fel lehetett mérni. Az így kapott eredményeket végül földmérésekkel és a helyi közösségekkel folytatott beszélgetésekkel egészítették ki.

Ugyan pontos adatok nincsenek, de becslések szerint ezekben a gödrökben összesen több mint 18 millió liter vizet tárolhattak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.