Számos kihívás várja azokat, akik egyszer a Hold felszínén fognak élni és dolgozni. Az égitesten nincs levegő és nincs víz – vagy legalábbis nem könnyű hozzáférni –, miközben a nappali és az éjszakai hőmérséklet között nagyjából 350 Celsius-fok a különbség.

És komoly fejtörést okoz az égitest felszínén lévő por is. Kikezdi a szkafandereket, eltömíti a gépeket és zavarja a tudományos műszereket, arról nem is beszélve, hogy a mozgást is megnehezíti. A berlini Szövetségi Anyagkutató és Vizsgálati Intézet tudósai azonban kidolgoztak egy módszert arra, hogy miként lehetne hasznosítani az anyagot – számolt be róla a The Guardian.

A brit napilap idézi Jens Günstert, a Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány társszerzőjét, aki szerint a laza anyagszerkezet, az alacsony gravitáció és az atmoszféra hiánya miatt a por gyakorlatilag mindenhová beeszi magát, ami komoly nehézséget fog okozni az ott élő tudósoknak. Korábban volt is már ebből probléma: az Apollo-12 leszállása során felkavart por miatt meghibásodott a Surveyor 3 űrszonda.

ESA

Szintén problémát jelent, hogy rendkívül költséges lenne a Hold felszínére szállítani az építőanyagokat, ehelyett a szakemberek szerint érdemes lenne a helyi erőforrásra támaszkodni az építkezéseknél.

Itt jön képbe az új ötlet: egy hatalmas lencsét használnának arra, hogy a Napból érkező fény segítségével megolvasszák a Hold porát, majd utakat és leszállóhelyeket hoznának létre az anyagból.

Günster és csapata az EAC-1A nevű finomszemcsés anyaggal kísérletezett, amit az Európai Űrügynökség fejlesztett ki, hogy szimulálja a Hold talaját. A port egy 50 mm átmérőjű lézersugárral hevítették 1600 Celsius-fokra, ezen a hőmérsékleten pedig már megolvadt az anyag.

A lézerrel 25 centiméter átmérőjű alakzatokat rajzoltak a porba, ezek összekapcsolódva szilárd útburkolattá váltak.

Milyen lehet az első holdbázis? Videó készült róla, most megnézheti

Az amerikai Skidmore, Owings & Merrill tervezőcég az Európai Űrügynökség és egy nyugalmazott NASA-űrhajós segítségével álmodta meg az első emberi telepet a Holdon.

A folyamat nem túl gyors, egyetlen alakzat kirajzolásához egy órára van szükség. Úgy számolnak, egy 10x10 méteres leszállóhelyet 100 nap alatt lehetne elkészíteni. A feladathoz egy 2,37 négyzetméter felületű lencsét kellene készíteni a Földön, és elvinni azt a Holdra, hogy a napfény segítségével ugyanilyen eredményt lehessen elérni.

Más kérdés, hogy a por a lencse számára is problémákat okozhat, így annak védelmére is ki kell még találni valamit.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.