Többször vizsgálták már a csillagászok a Kígyó csillagképet, valamint az abban található Kígyó-ködöt, nemrég azonban a James Webb űrteleszkóppal is sikerült egy pillantást vetni rá. A megfigyelésnek rögtön meg is lett az eredménye: a kép bal felső sarkában látható protocsillag-kiáramlások egy régóta fennálló elméletet támasztanak alá. Ahogy azt a tudósok várták, a kiáramlások mind ugyanabba az irányba mutatnak, ami alapján elmondható, hogy a kialakulóban lévő csillaghalmazok mindegyike ugyanabba az irányba forog.

A NASA szerint a fényes csíkokat az okozza, hogy a formálódó csillagok egyre sűrűbbek és egyre gyorsabban forognak, így bizonyos anyagok a protocsillagot körülvevő gáz- és porkorongra merőlegesen kilőnek.

Klaus Pontoppidan, a NASA tudósa szerint a csillagászok azt már korábban sejtették, hogy a csillaggá összeomló gázfelhők ugyanabba az irányba kezdenek el forogni, erre azonban közvetlen bizonyítékot még sosem sikerült szerezni. A mostani megfigyelés azonban a csillagok keletkezési módjáról is tökéletesen árulkodik.

A Kígyó-köd rendkívül fiatal, csupán 1-2 millió éves, és nagyjából 1300 fényévre van a Földtől. A NASA szerint a kép közepén lévő protocsillagok sűrű halmaza 100 000 évesnél fiatalabb csillagokat tartalmaz. A ködben lévő gáz- és porfelhő egyébként a benne vagy a közelében lévő csillagok fényét tükrözve ragyog.

A NASA kutatói a következő lépésként a köd kémiai elemzésére használják majd a James Webb űrteleszkópot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.