Galileo Galileinek köszönheti az emberiség, hogy a Naprendszer egyik legkönnyebben felismerhető bolygója a Szaturnusz lett. A tudós 1610-ben fedezte fel az égitest gyűrűit, azóta pedig rengeteget vizsgálták már azt a tudósok. Erre azonban most egy darabig csak korlátozottan lesz majd lehetőségük.

Az Európai Űrügynökség számításai szerint a gyűrűk fél év múlva, 2025 márciusában eltűnnek a szemünk elől, és az azt követő hét évben alig lehet majd őket látni. Ennek természetesen nem valamilyen paranormális jelenség az oka, egész egyszerűen arról van szó, hogy a Szaturnusz dőlésszöge miatt a bolygó olyan szögben áll majd a Földről nézve, hogy a gyűrűinek csak az éle fog látszódni.

A Szaturnusz tengelye ferde, akárcsak a Földé. Évének felében a gyűrűs bolygó a Nap felé dől, ami így megvilágítja a gyűrűk tetejét, míg a másik felében „hátrafelé” dől, így a Nap a bolygó déli pólusát és a gyűrűk alját világítja meg. A keringéségnek van azonban egy rövid periódusa, amikor a gyűrűk éle áll a csillag felé. A bolygón ennek a napéjegyenlőségnek köszönhetően az északi és a déli félteke egy ideig ugyanannyi fényt kap.

Mindebből logikusan következik, hogy nem egy végleges dologról beszélünk, amikor a gyűrűk „eltűnéséről” van szó. A bolygó dőlésének köszönhetően 2025 novemberében ismét látható lesz egy picit a gyűrű, utána viszont újra eltűnik. A bolygónál ez egy természetes periódus, ami a 29,5 éves keringési idő alatt esetenként előfordul.

A gyűrűk nagy része jégből, sziklákból és kozmikus porból áll, az alkotóelemek mérete pedig a porszemtől a ház nagyságú sziklákig terjed. Összesen hét gyűrű van a bolygó körül: az A, B és C, valamint a D, az E, az F és a G, amelyek közül utóbbi négy az, ami halványabb, így látni is nehezebb őket. Az elrendezésüket és az alakjukat főként a Szaturnusz számtalan holdjával való kölcsönhatás változtatja. Az A és a B gyűrűk között például 4800 km széles üres sáv található – írja az Earth.com.

Hogy miként alakultak ki, arról továbbra sincs pontos információ. A csillagászok egy része úgy véli, hogy egy üstökös vagy hold maradványai lehetnek, amelyeket a bolygó gravitációja állított pályára, mások szerint viszont egy olyan anyaghalmazt láthatunk, ami a bolygó keletkezésénél maradt meg.

A Cassini-Huygens küldetésnek köszönhetően – ami 2017-ig 13 éven át vizsgálta a Szaturnuszt – rengeteg információt kaptak a tudósok a bolygóról. Az egyik nagy felfedezés például az volt, hogy rés van a gyűrűk között, ami azt mutatja, hogy a gyűrűk folyamatosan változó objektumok, amelyeket a bolygó gravitációja formál.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.