Régi idők relikviái a kisebb-nagyobb domborművek, amelyek a falból vagy a födémből kilógó alakokkal a mélység érzetét keltik. Ilyen műalkotások gyakran találhatók a világ történelmi helyszínein, és hatalmas történelmi és kulturális értékük van. A 3D-s szobrokkal vagy 2D-s festményekkel ellentétben a domborművek kis mélységűek, és elölről vagy mindkét oldalról nézhetők. Sajnos az idő ezeket sem kíméli: mára sok ilyen domborműves faragvány szenved különböző mértékű sérülésektől és állapotromlástól. A modern 3D-s szkennelési és fotogrammetriai technikák képesek digitálisan megőrizni jelenlegi formájukat, azonban a faragványok sérülés előtti eredeti megjelenését nem tudják visszaállítani. Vannak ugyan próbálkozások a helyreállításukra, azonban a hagyományos módszerek munkaigényesek, kiterjedt kézi beavatkozást és speciális ismereteket igényelnek.

A japán Ritsumeikan Egyetem munkatársai egészen más úton indultak el, és segítségül hívták a mesterséges intelligenciát. Kutatásukhoz az UNESCO Világörökség részét képező indonéz Borobudur-templom domborműveit használták fel. A templom földszintjén lévő faldomborműveket a holland gyarmati időszakban végzett megerősítési munkálatok miatt kőfalak fedik, így nem tekinthetők meg. De mielőtt még eltemették őket, minden panelről szürkeárnyalatos fényképeket készítettek. A kutatóknak és a neurális hálózatnak sikerült rekonstruálnia az egyik ma már rejtett domborművet egy 134 évvel ezelőtti fekete-fehér fotó segítségével.

Ritsumeikan Egyetem

„Korábban 3D-s rekonstrukciós módszert javasoltunk a régi domborművekhez, amelyek fotókból monokuláris mélységbecslésen alapultak. Bár 95 százalékos rekonstrukciós pontosságot értünk el, a finomabb részletek, például az emberi arcok és a dekorációk még mindig hiányoztak, a mélységértékek nagymértékű tömörítése miatt. Új módszerünk mindezt a mélységbecslés javításával oldja meg, különösen a lágy élek mentén, új élérzékelési megközelítést alkalmazva” – magyarázza Satoshi Tanaka professzor, a kutatás vezetője.

A modelljük képes volt a multimodális megértésre, vagyis több csatorna adatfelvételére, hogy megértse a célobjektumot. Ebben az esetben a domborzat görbéinek mérésére használt lágy élű detektor nem csak a fényerő enyhe változását észlelitea mélység érzékeléséhez, hanem a faragványok görbéit is. A két információs csatorna használata lehetővé tette az új modell számára, hogy a korábbi próbálkozásoknál élesebb, részletesebb rekonstrukciót készítsen a domborműről.  

„Technológiánk hatalmas lehetőségeket rejt magában a kulturális örökség megőrzésében és megosztásában. Nemcsak a régészek számára nyit új lehetőségeket, hanem a VR és a metaverzum technológiákon keresztüli az életszerű virtuális élmények számára is, megőrizve a globális örökséget a jövő generációi számára” – összegezte kutatásuk eredményét Tanaka professzor.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.